Mert lehet itt csámcsogni ügyekről, meg fennforgásokról, meg ki tartozik kinek, meg ki-kivel van-nincs beszélő viszonyban, a lényeg csak egy. A MECCS. Lehet az egymás elleni játék, lehet az huszadosztálybeli ellenfél ellen, lehet az itthon, idegenben, magyarhonban, vagy a sógoroknál. Mint ez utóbbi, szombaton. Szerintem vagyunk még így egy páran, akik már szervezik a szombatot. És megdobban a szív, mikor korábban érkezel a hartbergi pályához és várod, hogy nem jön senki…és a telihold-vigyorgás és buékolás, hogy „najó’van, neménvagyokcsakekkoraökör, hogykijövöka istenhátamögéegy barátságosmeccsre”, mikor csak potyadoznak és jönnek a többiek.
A bizakodó tekintetek, a tanakodás, hogy kit hol és hogyan játszatnál. Ez a futball. Ettől az ami. Hiába volt karácsony, meg év végi rohanás, meg itt a január (új év, új kihívások), de valami üres, valami hiányzik bennem. De már csak szombatig.
Persze már most látom, hogy a játék akadozik, hogy görcsösek vagyunk, hogy a játékosok ólomlábakon járnak, mert az alapozás zajlik. De nem ez a lényeg…hanem a zöld-fehér mezek, a labda, a pálya, az ellenfél, a barátok, haverok, a friss levegő, meg az, hogy meccs van. MECCS.

A magyar fociból sok minden elveszett már. A színvonal, az igazi futballisták, vagy inkább a sztárok, egyre kevesebb az egyéniség. Az igazán egyéniség. Ha ilyen van a pályán, azt viszonylag könnyű felismerni, mivel az ellenfél szurkolói helyből megtalálják. Nálunk ilyen talán Cucu, Kenő. Ők kapni fogják egész szezonban. Aztán vannak olyan csapatok, ahol nem tudnék egyet sem mondani. Mert a Honvéd, ETO, MTK, Szolnok nemhogy egyéniségeket nem tud felsorakoztatni, de ilyen-olyan okokból még az átlagos játékosaikra sem emlékszem. Szürke zóna. Mert Kecsón van egy Tököli, egy Ferenczi és Lázok Vasasnál, egy Heinz a Fradiban, a Loki és a Vidi pedig többet is fel tud sorakoztatni.

Fene tudja. Egy dolog ne vesszen el. A futball romantikája. Az, ami a szurkoló belső indíttatása. Ha elhidegülünk a kluboktól, ez is elveszik. A reménytelen szerelem csak keveseknél tart el életük végéig, a többség elengedi egy-egy katarzisszerű felismerés után a plátói kedvest. Konganak a harangok a futballunk feje fölött is. Ha a klubjaink és nagyjaink az MLSZ-ben nem tesznek meg mindent azokért a szurkolókért, akik még várnak és bíznak a beteljesülésben, akkor előbb utóbb azok is elhagyják a pályákat és a futballunk végleg az enyészeté lesz. Aztán marakodhatnak a tulajdonosok a koncon.

Néha olyan érzésem van a klubokkal, mint amikor válófélben lévő szülők üvöltöznek és veszekednek a gyermek feje felett, a gyermek meg besokall és úgy lécel le otthonról, hogy a szülők észre sem veszik. Az, hogy ő mit is akarna, nem fontos. De akkor mivégre a veszekedés? Gyártja az MLSZ a komolyabbnál komolyabb terveket arról, hogy így a huliganizmus, meg úgy és jogszabályok és börtön. Érdekelne, hogy hányszor próbáltak meg a klubok szót érteni az ún. huligánokkal. Hányszor ülnek le velük egy asztalhoz. Ismételgetjük az angol receptet. Láttuk, tavaly év végén, hogy ott sincs rend. Csak nem a stadionokban, hanem azon kívül vannak a bajok. De tudja azt valaki, hogy mi végre vannak a bajok? Vagy csak gyógyítunk korkép és terápiajavaslat nélkül, csak úgy, ami az eszünkbe jut. A borzasztó, hogy nagyokos jogászok, meg rendőrök, meg öltönyös üzletemberek alkotnak szabályokat a szurkolókról, a szurkolókért. Helyből legalább 10 olyan exhuligánt tudnék mondani, aki valaha rázta a kerítést, aki belülről ismeri az egész problémát, annak gyökereit és motivációit. Ha olyanok szájából hangoznának el javaslatok, akik hitelesek és autentikusak, szerintem előbbre tartanánk.

Valami még ide a végén. UEFA Fair Play. Biztos hallott már róla mindenki. Egyszerűen annyit költhetsz, amit kitermelsz. Nem lesznek arab sejkek, meg távol-keleti újgazdagok, meg Abramovicsok. Annyit költesz, amit becsengetnek a pénztáraknál. Mit fog ez jelenteni nálunk? Két utat jelölhet. Az egyik, az amatőr futball kialakulása és a jelenlegi rendszer visszafejlesztése irányába mutat, akkor, ha a klubokban üldögélők nem jönnek rá arra, hogy miképp kell és érdemes üzleti alapú futballt csinálni. A másik, ha ezt felismerik. Mert akkor elindulhatunk a felzárkózás, az üzleti eredményesség rögös útján. Nem lesz az, hogy év végén valaki mindig beletolja a különbséget, ha találsz ilyen balekot, akkor jól jártál, ha nem, akkor összeomlik a klub. Lassú, kiszámítható üzleti pálya indulhat meg és alakulhat ki. Amelyben a szurkolókat tenyerükön fogják hordozni. A kérdés, hogy kik fogják a szurkolókat hordozni és lesz-e egyáltalán szurkoló, akit a tenyerükön hordozhatnának a klubok. Mert a hazai klubokban ritka, mint a fehér holló, az olyan klubalkalmazott, aki tudja, érti a szurkoló nyelvét, aki ismeri gondolkodását, neadjisten maga is az…pedig ezek nélkül az emberek nélkül, a szurkolók és a klubok közötti jelenleg áthidalhatatlan szakadék nem is fog megszűnni. Csak reménykedem abban, hogy erre a klubok tulajdonosai, vezetői, az MLSZ is rájön. Ha előbb, akkor van remény, ha utóbb, akkor a futballunk csak egy utópia marad.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés