Ez volt az ősz 3/4
vizy 2015.01.04. 09:59
Hihetetlen, rekordok könyvébe illő, elemezhetetlen volt az utolsó öt mérkőzés az ősz folyamán. A gólszerzőink sorba gyűjtésére nem kellett energiát pazarolni. Szomorú négyszáz ötven perc volt ...
Utólag már könnyen okos az ember, de milyen "boldogok" lettünk volna, ha az utolsó öt mérkőzésen is négy pontot szerzünk ! Persze ekkora zuhanásra nem nagyon lehet felkészülni. Már az is tragédia, ha öt meccsen egy pont sem terem, na de az, hogy nem akadt egyetlen ember sem, aki 540 perc alatt gólt rúgjon, olyan nincs'. Illetve hát mint a mellékelt ábra mutatja : van. Mondjuk az tényleg hihetetlen, hogy ezen idő alatt nem akadt senki, akiről valahogyan bepattanjon a labda az ellenfél kapujába ! Elesik, befejeli, elrúgja a kapus mellett, ne adj' Isten; támadunk egy olyat, amit rajzolni sem lehet. Hát nem. Nem és nem. "Sikerült" az utolsó öt összecsapást rúgott gól nélkül "lehozni", ezáltal újságok címlapjára kerülni. Hogy finomak legyünk; nem volt felemelő élmény ... Pedig az 'újvárosi, világításavatós meccsnek úgy ment neki csapatunk, hogy az előző két fordulóban négy pontot kaszált, kapott gól nélkül. Mindenki megnyugodott; most már felfelé indul a Hali (lefelé nem is nagyon volt út, csak egy, igaz azt nemsokára "el is értük"), meg hát kit is vernénk meg, ha nem a "tuti kieső", csetlő-botló Dunaújvárost. Hát persze, hogy őket sem ... Az összecsapást szilveszterkor nagyjából le is vetíthetnék a televízióban kabaré gyanánt, mert tényleg az volt. A kilencven perc után Vágó István még kérdést is tehetne fel, 'miszerint : mi volt ez ? Ám hiába feleznénk, telefonálnánk, kérdeznénk bárkit, nem derülne ki. Gól is született az összecsapáson, természetesen nem a vasiak rúgták, így a vendéglátók győztek és a nyakunkra jöttek (Dunaújváros - Haladás 1:0). Több sem kellett csapatunk vezetőségének; elérkezettnek látták az időt az edzőcserére. Artner Tamást - Szentes Lázár váltotta. Új seprű jól seper - jött a riposzt a miértre, majd jött az ETO elleni meccs is. Nem tudom, hányadszor írom le - és tartok tőle, hogy nem utoljára - , de ez is egy pocsék valami volt. A két csapat elképzelés nélkül adta elő azt a valamit; persze kikaptunk, de most is úgy gondolom; a látogatók sem tudják, hogyan nyertek (Haladás - Győri ETO 0:2). November elsején halottainkra emlékezünk; az MLSZ szerint persze ezen a napon is futballozni kell. A Haladásnak is kellett volna, ám ez Nyíregyházán sem sikerült, pedig még büntetőt is rúghattunk, ami "természetesen" kimaradt. Ezt a meccset is sikerült elveszítenünk, így sorozatban harmadszor kaptunk ki nullára (Nyíregyháza - Haladás 2:0). Ám a rémálom még korántsem ért véget, hiszen a következő fordulóban az MTK volt a Rohonci út vendége. Az finoman fogalmazva is hihetetlen, hogy a bajnokság egyik legjobban kontrázó csapata ellen már a negyedik percben gólt kaptunk - természetesen egy kontratámadás folyományaként, de hogy ettől miért is zavarodtunk meg, azt nem tudom, hiszen hozzá voltunk szokva a hátrányhoz ... A második játékrészben aztán feltámadtunk, de a roham eredménytelennek bizonyult, sőt a végén kaptunk még kettőt - ha lúd, legyen kövér alapon (Haladás - MTK 0:3). De még mindig nem volt vége, hiszen a szezon zárásaként miniszterelnökünk kertjébe azaz a felcsúti arénába vitt az utunk. A mérkőzés "méltó" lezárása volt az őszi vesszőfutásnak, a Hali úgy kapott ki, hogy gyakorlatilag értékelhető mozdulat nélkül sikerült lehoznia a kilencven percet. De tényleg (PAFC - Haladás 1:0). Nem fogják kitalálni, hogy ez a "produkció" a tabella hányadik helyéhez volt elég. De, mégis kitalálták.
A harmadik öt forduló összesített mérlege
M. |
Gy. |
D. |
V. |
Gk. |
P. |
5 |
0 |
0 |
5 |
0:9 |
0 |
Összesen
M. |
Gy. |
D. |
V. |
Gk. |
P. |
15 |
2 |
2 |
11 |
5:22 |
8 |
|
:) érdekes eszmefuttatás, de nekem tetszik. De Nikháziért (is) tényleg bejelentkeztünk, de valahogy' nem itt kötött ki. Nem igazán értem a magyar "futballistákat". Habár itt dolgozni is kellene ...