Hát a rajt - finoman fogalmazva - nem sikerült túlságosan fényesre, de hát a Haladás szurkoló már csak olyan, hogy legyint erre; majd most ! Különben is legyaluljuk (pardon : leradírozzuk ) a Paksot, móresre tanítjuk a Honvéd csapatát, a Videoton meg majd megtanulja, hogy nem kell itt ugrálni, meg különben is; ki az a Fradi, hogy a Pápáról említést se tegyünk ! Hááááááááááát ....
 Az ötödik forduló után veretlenül, egyetlen kapott góllal a negyedik helyen tanyázó Paks volt a következő Rohonci úti vizitáló. A mérkőzésen sok minden történt, csak sok futballra emlékeztető jelenet nem. Így is "sikerült" kikapnunk, tehát a hatodik forduló után három rúgott góllal, négy ponttal a tarsolyban megindultunk erőteljesen lefelé (Haladás - Paks 1:3). Ám a Hali drukker még ekkor sem adja fel, hiszen azért néha csak-csak nyerünk Kispesten. Néha ... Igaz a mérkőzés - még így az emlékeket visszaidézve is - brutálisan színvonaltalan, ütemtelen és "futballtalan" volt. Persze ezen a meccsen is sikerült összeszednünk két gólt az "érkezési oldalon" és mivel szinte veszélytelenek maradtunk, ezért ezt az összecsapást is elbuktuk. No persze ezt idén ősszel tizenegyszer mondhatjuk el magunkról, így előre is elnézést kérek az esetleges szó- vagy mondatismétlésért ! Szóval; újabb bukta, újabb csúszás a lejtőn (Honvéd - Haladás 2:0). Majd a Vidit lenyomjuk ! - harsogtam, de már nem nagyon voltak, akik velem lelkesedtek volna, sőt egyre többször hangzott el az "ez hülye !" - mondat. Aztán eljött az a fránya szeptemberi este és az a hihetetlen összecsapás. A piros-kékek ellen mostanában valahogy' mindig ilyen sikeredik. A meccs eleje egál volt, ám kaptunk egy számomra érthetetlen gólt, majd két kiállítást, aztán a félidőt keretbe foglalva egy újabb gólt. A második játékrészben felvette a kesztyűt a csonka csapat, ám ez csak arra volt elég, hogy ne legyen méretes a zakó. Arra viszont már nem, hogy ne kieső helyre érkezzünk a forduló végén (Haladás - Videoton 0:2). A következő összecsapás az Üllői úti "rangadó" volt, mondanom sem kell; már én sem voltam olyan magabiztos. Sőt; kifejezetten aggódtam. A meccs ezúttal is maga volt a talány, a statisztika szerint a hazaiak 31-szer vették célba Rózsa kapuját - eredménytelenül, ám ha Gyurján egy hangyányival rutinosabb, még akár győzhettünk is volna. Nem lett volna igazságos, de akkor is. A vége gól nélküli döntetlen lett, ezúttal nem kaptunk gólt, de nem is rúgtunk (FTC - Haladás 0:0). A második ötös széria lezárásaként a Pápa érkezett Szombathelyre. Már mi sem tudtuk igazából, hogy miben bízzunk, ám a végén örülhettünk. Nagy Hali rohamokkal indult a meccs, majd a játék kiegyenlítődése után Rocchi varázsolt egyet és már vezettünk is. Akkor még azt gondoltuk, hogy soha többé 349 perces góltalansági átok, de utóbb már könnyen okoskodunk; bárcsak lett volna még egy ilyen ... A második felesben egyértelművé vált a zöldek mezőnyfölénye, az valóban talány volt, hogy a látogatók milyen céllal is érkeztek. A lefújás előtt még Gyurján is Szűcs kapujába zúdított egy bombát, így megérdemelten nyertünk (Haladás - Pápa 2:0).
 Ez a produkció a tabella utolsó előtti helyéhez volt elég, ám a többiek még lőtávolban voltak. Ekkor még nem is sejthettük, hogy olyasvalami vár ránk, amit még a legnagyobb ellenségeinknek sem kívánnánk ...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés