|
Nád a házam teteje ...
vizy 2014.09.21. 15:06
  Mi történt a pályán ? Kit érdekel ? Győzött a Videoton, kiesőhelyen a Haladás. Tragikomikus este volt.
| Szombathelyi Haladás |
0 (0) |
| Videoton FC |
2 (2) |
Haladás : Rózsa – Schimmer, Fehér Z., Devecseri, Katona – Kopúnek, Iszlai(Jagodics 62.p.) – Gaál(Szakály 46.p.), Nagy O., Halmosi – Rocchi(Gyurján B. 81.p.)
Videoton : Calatayud – Szolnoki, Juhász R., Vinícius, Stopira – Sándor Gy., Simon Á. – Oliveira(Heffler 75.p.), Kovács I., Gyurcsó(Kleinheisler 62.p) – Nikolic(Feczesin 62.p.)
 : Nikolic(2)
 : Iszlai, Rocchi ill. Szolnoki
 : Kopúnek, Halmosi
Lesújtó állapotban tekintett ránk a szentély a tegnapi nap estéjén, hiszen a lelátók szinte kongottak az ürességtől. Hogy ez a csapat eddigi "szereplésének" vagy a Szurkolói Kártya kötelező életbelépésének volt betudható - esetleg a két dolognak együtt -, az még vita kérdése, de hogy miképpen voltunk tegnap 2.120-an a lelátókon, nos az már talány ... Persze utólag már azt mondjuk : bárcsak ez lett volna a legnagyobb problémánk !
Pedig nem is indult rosszul az összecsapás, hiszen a Videoton "csak úgy volt a pályán", a Hali pedig megpróbált támadásokat vezetni, ám ezek sajnos nem jártak eredménnyel. Ráadásul a félidő derekán érkezett a már-már sajnálatosan menetrend szerinti kapott gól. Az számomra egyszerűen érthetetlen, hogy egy minimum hét emberrel védekező csapat hogy' a @@@***@@@-ba kaphat állandóan gólt szélről belőtt labdából úgy, hogy középen két támadó és egy védő érkezik ? Nikolicnak nem volt nehéz dolga, ezúttal sem hibázott. Szomorúan konstatáltuk, hogy ezzel ő egymaga háromszor annyi gólt rúgott ebben a bajnokságban, mint a Haladás összesen ... Még ki sem mérgelődhettük magunkat, amikor az addig valószínűleg unatkozó Andó-Szabó sporttárs úgy érezte; eljött az ő ideje. Fél óra játék után Kopúnek a szlovák-szerb barátság jegyében csúszott rá a gólszerzőre, aki természetesen azonnal a műtőasztalra tolatta magát. A spori sárga lappal jutalmazta légiósunk mutatványát, majd megszemlélte az éppen az első szikevágáson áteső Nikolicot. A sebtében összehívott (játékvezetőkből, fehérvári játékosokból és a vendégek stábjából) konzílium valószínűsítette, hogy a vendégek tizenhetesének egyik lábát azonnal le kell vágni. Andó-Szabó ezen úgy bepipult, hogy azonnal Kopúnek felé vette irányt és minden tudását összeszedve a következőképpen szólt :
-Táváris ! Etá nyemá sárgalapová ! Nyema, nyema; etá piroslapová !!! Irány zuhanyová ...
Több sem kellett az addig apátiában szemlélődő hazai publikumnak ! A válogatott (sicc !) szitokáradat, ami az üres stadionban remekül visszhangzott, hamar futballhangulatot varázsolt a stadionba. A látogatók ezzel mit sem törődtek - hiszen hozzá vannak már szokva ahhoz, hogy valahogyan előnybe kerüljenek ... - és gyorsan vágtak még egyet; a gólszerző természetesen a néhány perce még haldokló Nikolic volt. Balsejtelmünk támadt, amit csak erősített az ekkor magának már főszerepet kérő sporttárs, hiszen Halmosi első "valamire való" szabálytalanságát rögtön piros lappal honorálta. Nem mondom, hogy a szabálytalanságért nem járt kiállítás, de hogy a spori csak erre a pillanatra várt, az biztos, hiszen még szinte le sem fújta a faultot, már villant is a tojásfestő lap. Szuper ! Két gól-, és két ember hátrány. Bíztunk benne, hogy a piros-kékek nem szereznek újabb találatot, hiszen az minden bizonnyal Iszlai, Devecseri vagy esetleg Katona kiállítását hozta volna magával ...
A szünetben csupa szitkozódó és szomorú arcot láttam magam körül, félő volt, hogy nagy zakóba futunk bele. A második félidő kezdőrúgásánál borzasztó képet festett a pálya, olyan volt, mintha kettővel kevesebben lennénk ... Nagy Olivér tekert még egyet az izgalom potméterén, hiszen a negyedik-ötödik perc tájékán úgy döntött : cipőt cserél. Remek ötlet volt, zöld mezes szinte alig maradt a pályán. Két út maradt : védekezünk és "őrizzük a nulla-kettőt", de akkor kapunk legalább ötöt vagy megpróbálunk becsülettel helytállni és lesz, ami lesz. Szerencsére csapatunk utóbbit választotta, feltüzelve ezzel a kilátogató drukkereket, akik végeláthatatlan biztatásba kezdtek. A hangulat már-már a közelmúltat idézete (...), a dalolászás csúcspontja a "Nád a házam teteje ..." kezdetű népdalban teljesedett ki. Igazából senkit nem érdekelt, hogy mi történik a pályán, úgyis a Videoton nyer.
Hát nyertek, sőt ezzel a vereséggel - és a Puskás Akadémia győzelmével - csapatunk kieső helyre csúszott. A hangulat már-már a közelmúltat idézte (...) ...
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Az unalmas középmezőnyben tartózkodás után "végre" visszajönnek a régi szép idők. Újra az izgalom és a számtan költözik a szentélybe. A lelátó népe matektudását próbára téve számolgat. Majd várhatóan tavasszal eggyel magasabb szintre lépve a kombinatorikával és valószinűség számítással ismerkedik. Biztos ez kell nekünk? ...