Jól megvertük magunkat ...
vizy 2013.07.28. 21:24
 Csapatunk hihetetlen gólokat kapva szenvedett két gólos vereséget a tavalyi ezüstérmes otthonában.
Videoton
FC |
2 (2) |
Szombathelyi
Haladás |
0 (0) |
Haladás : Rózsa - Schimmer, Guzmics, Fehér, Devecseri, Bosnjak - Iszlai(Szakály 46.p.) - Nagy G.(Németh M. 65.p.), Gyurján(Ugrai 46.p.), Halmosi - Radó Videoton : Calatayud - Szolnoki, Juhász, Vinicius, Stopira - Sándor, Kleinheisler(Oliveira 69.p.), Caneira, Alvarez(Gyurcsó 63.p.), Kovács I. - Nikolic(Zé Luis 78.p.)
: Kleinheisler, Nikolic
: Nagy G., Guzmics, Devecseri ill. Caneira, Vinicius
: Ugrai
Napsütés, foci, mi kell még ? Mondjuk egy Haladás győzelem. Titokban erről álmodoztunk az idei bajnokság nyitányán. Igaz, ellenfelünk az eddig sem éppen hátrányos helyzetéről ismert Videoton volt - ráadásul idegenben -, de akkor is; mikor bízzon az ember, ha nem az első fordulóban ? A meccs úgy is indult, ahogy' reméltük. Radó helyzet, Schimmer kapufa - lesz itt gól, nyugtattam magam'. Aztán Vidi helyzet, Rózsa bravúrral, de nem tűnt vészesnek a helyzet, a piros-kékek nyomása elmaradt. A kártyavár a huszonötödik percben azonban összeomlott. Kleinheisler indult jobbról-balra, amolyan "majd csak lesz valami" alapon. A Haladás közelben tartó játékosai - mintegy heten ... - hirtelen átvedlettek a Tour de France-on az út szélén álldogáló drukkerekké, hiszen amikor a fiatal Vidi játékos elhaladt mellettük, ők hirtelen mellé futottak és szinte még biztatták is, hogy fuss komám fuss ! Kleinheisler élvezte a szituációt és egészen a tizenhatosig sétált már-már államfőnek kijáró "mennyiségű" testőrséggel, ott gondolt egyet és külsővel belebökött a labdába, ami így a hosszú sarokban landolt. Hihetetlen gól volt, amolyan "ha nem látom, nem hiszem el" szituáció. A mai napon azonban nem ez volt az egyetlen hihetetlen esemény. Sajnos. A Hali megpróbált újítani és természetesen egyenlíteni, ám a próbálkozásokat nem kísérte szerencse. A félidő utolsó percében aztán újabb, szavakba nehezen önthető eseménysorozat következett. Kispályás focicsapatunk kapusa jutott eszembe, aki az ilyen meccsszituációk után háromezres vérnyomással csapkodja kesztyűjét a földhöz, miközben vörösen izzik a feje, számon kérve csapattársait : "nem megmondtam már ezerszer ?" Azt hiszem, elmondhatjuk, mindannyiszor igaza volt, van és lesz ... Csapatunk szöglethez jutott, ám a beívelést a hazaiak hatástalanították és a játékszert a középpálya irányába bikázták. Ott Kleinheisler és két Haladás játékos is magáénak akarta a játékszert, ám a győztes a hazaiak középpályása lett. Ő keresztbe ívelt Nikolichoz, akivel a már sárga lapos (!) Nagy G. maradt teljesen egyedül. Legyünk őszinték : tök egyedül. Nikolic maga elé tette a labdát, ezzel Nagy elé került, akinek már csak egy "állj meg légyszíves" felkiáltás maradhatott a tarsolyában. A hazaiak tizenhetese már csak Rózsával nézett farkasszemet, aki meg ugye nem háríthat minden lövést. Így bíztató 1:0 helyett, gyakorlatilag kilátástalan 2:0-val vonultak a csapatok az öltözőbe. Artner Tamás kettős cserével próbálkozott - érdekes, hogy Nagy a pályán maradt; levegőben lógott a kiállítása -; de a taktika nem változott. Csapatunk megpróbált szépíteni, ám a hazaiak jól álltak a lábukon és lehetőségük szerint azonnal kontratámadásokba mentek át, amik sok veszélyt hordoztak magukban. Persze a Haladásnak "minden-mindegy" alapon kellett futballoznia, hiszen az - véleményem szerint - teljesen mindegy, hogy 2- vagy 3:0-ra kap ki a csapat. De egy rúgott gól esetén még bármi is - történhetett volna. Ugrai lőtt egy szabályos gólt, ami elsőre sem tűnt lesnek, de a játékvezető asszisztens másképpen látta. Ezután már nem tudtunk újítani, a Videoton pedig remekül ölte az időt és egyszer csak vége lett a meccsnek. Még mielőtt ez megtörtént volna; Ugrai még - a szó szoros értelmében - kiállíttatta magát, csak hogy még keserűbb legyen a szánk íze. Vessen rám követ e kedves Olvasó, de úgy gondolom, nem érdemeltünk vereséget, hiszen a Vidi semmivel sem volt jobb - vagy rosszabb, megítélés kérdése -, mint a Hali. A focit azonban ebben az évben is gólra játsszák, így az előző megállapítással gyakorlatilag ...
|