A már sajnálatosan szokásos újpesti bukta-túra után a Siófok érkezett Szombathelyre. A Hali hatalmas elánnal kezdett; negyed óra után már két góllal vezettünk. Ekkor még úgy tűnt; ismét a balatoni látogatók lesznek a Haladás feltámadásának áldozatai, ám a fiúk másképpen gondolták. Visszavettek a lendületből és 2:0-val "hozták le" a félidőt. A második játékrész sem hozott Hali-hengert, sőt ... Így a vége izgalmas lett, de legalább győztünk ( Haladás - Siófok 2:1). A következő kirándulás már Tolna megyébe vezetett. A találkozón győztes csapat megerősíthette helyét a középmezőnyben, így az összecsapás komoly téttel bírt. Igaz ugyan, hogy csapatunk szemmel láthatóan egy pontért utazott, de hát melyik sportoló ne szeretne mindig nyerni ? ... Vezetést a paksiak szereztek, amit a második játékrész elején még egalizáltunk, ám a hazaiak két hibát követően két gólos előnyre tettek szert, amiből sikerült ugyan faragni, de a végén pont nélkül tért haza csapatunk ( Paks - Haladás 3:2).
 Az őszi szezon hajrájába fordulva a Kaposvári Rákóczi ellen indulhattunk volna a mezőny után, ám a "volna" szó nem véletlen, hiszen a borongós októberi délutánon a futballozni még csak véletlenül sem óhajtó csapatok egy dög unalmas döntetlent hoztak össze ( Haladás - Kaposvár 1:1). A jó hír kategóriába sorolható, hogy a Hali hajrágólokkal ugyan, de végül csak továbbjutott a Veszprém gárdáján a Magyar Kupában. Kellett is az önbizalom növelő győzelem, hiszen az utolsó előtti fordulóban Diósgyőrbe volt hivatalos csapatunk. A már-már nekem is unalmasnak számító "győznünk kellett volna" szlogen helyett maradjunk annyiban : győznünk kellett volna. Nem sikerült és ez nem sok jót sejtetett az utolsó bajnokira, amikor is a Debrecen érkezett városunkba ( DVTK - Haladás 1:0). A Loki vendégjátéka előtt mindenki abban reménykedett, hogy megismétlődik az előző bajnokságbeli találkozó, ha másban nem is, legalább az eredmény(esség)ben. Nem sikerült, hiszen a vendégek az átvészelt első negyed óra után rendkívül taktikus- és célfutballal végül mindhárom pontot hazavitték magukkal ( Haladás - DVSC 0:1).
 Összességében elmondható tehát, hogy volt ezen az őszön minden. Pocsék rajt, biztató folytatás, felemás idényzárás. A Haladás végül a tizenkettedik helyen zárta a szezont; alapot adva arra az örök szombathelyi igazságra, amiben most is bízhatunk : tavasszal mindig jobbak vagyunk ! hát így legyen ! ...

(vége)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés