Haladás : Rózsa – Schimmer, Guzmics, Korolovszky, Tóth P. – Nagy G., Simon Á., Irhás(Sipos N. 74.p.), Lattenstein(Oross 46.p.) – Kenesei, Fodrek(Csontos 86.p.)
Szolnok : Rézsó – Molnár, Stanisic, Antal)Lengyel B. 72.p.), Balogh – Mile(Tchami 64.p.) – Szalai, Cornaci, Remili - Koós, Ngalle(Alex 72.p.)

: Oross, Nagy G., Kenesei ill. Remili
: Tóth P., Simon Á., Irhás ill. Antal, Szalai
: Remili

 Korcsolya bemutató vagy sárdagasztás ? Ezek a gondolatok forogtak a fejemben, miközben a lelátó betonlépcsőit koptattam. A pálya felé pillantva hamar kiderült; az utóbbi verzió fog bekövetkezni. De nem is az a fontos, hanem a győzelem - mormogtam magamban. A kezdőcsapat egy helyen változott a megadotthoz képest, számomra meglepő lett volna, ha - létfontosságú meccs ide vagy oda - "száz csatárral" játszunk.
 Aggodalmunk beigazolódott, hiszen a találkozó első részében a vendégek az elgondolásunkkal ellentétben nem álltak be védekezni, igaz a támadásokat sem erőltették. A játékba sok-sok hiba csúszott, ezen a talajon hiába is próbálkoztak volna a játékosok támadásépítéssel, ez szinte reménytelennek tűnt. A szolnokiak azért bőszen őrizték a döntetlent; látszott, hogy egy jól irányzott kontrára játszanak. Dolgukat megkönnyítették a körülmények és az edzőjük által remekül kidolgozott taktika, hiszen látványosan zárták le a széleket és középen jól is tömörültek. Így a Hali "rúgjunk egy gyors gólt" taktikája hamar megdőlt; a szépen megkombinált támadások helyett erőteljes küzdést láthattunk a pályán. A játékosok becsületére legyen mondva : tisztességgel küzdöttek, de közben a félidő véget is ért.
 A szünetben az eddig is magas népszerűségi index-szel rendelkező Aczél Zoltán újabb plusz pontokat szezett a szurkolók körében, hiszen Lattenstein helyett Oross-t küldte a pályára, így már öt támadóval rohamoztuk a látogatók kapuját, sőt, mintha Schimmer is feljebb játszott volna. Egyértelmű volt a cél : meg akarjuk nyerni a meccset. Az akaratot ezúttal siker koronázta. Igaz ugyan, hogy egy szögletből, de megszereztük a vezetés és végre, végre Oross góljával. Vártuk a nagy szolnoki rohamokat és az ezzel együtt járó Hali-gólokat. Nem jött semmilyen roham, csupán egy gól. A védelmünk közepe egy pillanatra kihagyott, így Remili szép góllal egalizálta az állást. A Haladás azonban hamar válaszolni tudott, Nagy Gábor állította vissza az egy gólos különbséget. Jól jöttünk ki az őrült rohanásból (hat perc alatt három gól), ráadásul néhány perc múlva Remili-nek még a gyógyszere is elgurult, teljesen jogos kiállítása után már nem volt kérdéses, melyik csapat nyeri a mérkőzést. Igaz ugyan, hogy a Szolnok indított még egy végső, elkeseredett támadást az egyenlítő gólért, ám hamar elfogytak. Kenesei találata már csak hab volt a tortán illetve ahhoz kellet, hogy az "Aczél-éra" hazai pályán szerzett gólátlaga újra a hármas számon álljon.
 A lényeg a mindennél fontosabb három pont begyűjtése volt. A csapatok valóban becsülettel és tisztességgel küzdöttek; laikus szemmel úgy vélem, ennyi különbség van a két csapat között. A kieső zónában tartózkodó csapatok már a nyakukon érezhetik a leheletünket, egy jövő heti zalaegerszegi győzelemmel minden bizonnyal elkerülnénk a kieső helyről. Már ha egyáltalán lesz meccs ...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés