Most perpillanat úgy állunk, hogy megyünk vasárnap a Fradihoz, jön a Loki, aztán a Szolnok, majd megyünk Zegre. Négy meccs, ebből 5-6 pont azt hiszem ettől a csapattól helyénvaló, férfimunka lenne. Szolnokot verni kell, egy-két iksz meg jól jönne még. Nagyon leszakadni már nem hiszem, hogy le fogunk, mivel 6 pont a távolság a 9. helyezett VASAS-hoz képest. Ha tényleg behúzzuk az 5-6 pontot, még az is lehet, hogy nem fogunk kieső helyen telelni.

Ennyit a jövendöléseimről, én mondtam, hogy rosszul tippelek általában. Na ez a 22-es csapdája, remélem a fenti néhány sor azért végre bejön…

Más.

A hétvégén ahhoz a Fradihoz megyünk, amely állatorvosi ló a magyar futballban. Tegnap a Zuhanyhíradóban Mészöly „The Rock” Kami bá’, és Puhl Sándor (a magyar foci megmondó embere) vesézte ki a Fradinál kialakult helyzetet. Ez értelemszerűen a Haladás szurkolói oldala, a Fradi problémáival leginkább a Fradinak kellene foglalkoznia, ám az biztos, hogy vannak analógiák a Hali és a Fradi történetében, és érdemes tanulni azokból a hibákból, amiket a Fradinál elkövettek.

Rögtön az elején van hiányérzetem. Amikor a Fradi-McCabe eddigi közös tandemjéről beszélünk, akkor arról helyén való volna, ha üzleti elemzők, esetleg stratégák, vagy gazdasági szakemberek nyilvánítanának véleményt, mint sem rendes és becsületes exfutballista, vagy bíró. Mindattól függetlenül, hogy mindketten abban, amit csináltak világklasszisok voltak, és még azzal sincs gondom, ha elmondják véleményüket, a baj sokkal inkább az, ha ezt tekinti a sport és futballszakma mérvadónak. Fecseg a felszín, hallgat a mély – szól a József Attila idézet. Valahogy így vagyunk az egész Fradi storyval is.

Jött egy ember, Mr. McCabe. Egy olyan országból, ahol az üzleti alapú futballnak évszázados hagyományai vannak, ahol egy futballklub önálló franchise, ahol a futballt körülvevő üzleti mechanizmusok teljesen kiszámíthatók, ahol a külső környezeti tényezők sem változnak nap, mint nap. Szóval jön ez az ember, aki csinált futballt, a világ szinte minden részén, Kínától, Ausztrálián át, szóval amerre csak a labda gurul. Emberünk milliárdos üzletember, fontban, nem forintban. Vélhetően nem a szél hordta neki össze, ért ahhoz, amit csinál. Egy olyan ember és háttér-infrastruktúra, amelyért a világon sok-sok futballklub sorban állt volna. A korábban regnáló Fradi vezetés térden állva könyörgött neki, fűt-fát ígérve, hogy jöjjön és húzza ki a ketyvaszból a Fradit. A válság előtt járunk, hangsúlyozom. Ember nekiállt gondolkodni. Adott egy klub, amit szinte ingyen megvehetek. Kapok egy 50 Mrd HUF fejlesztési potenciált (plaza), über király. A plaza profitjából simán eltartom a klubot, akkora működési költséggel, amely kirívó a magyar fociban. Ráadásul, hozom az angol mintát, klubmenedzsmentet és előbb-utóbb önfenntartó, sőt nyereséges lesz a klub, a plaza meg nekem tejel. Ha a klub növekszik, kiemelkedően stabil pénzügyi háttérrel, azzal egy perc alatt leléphetjük a magyar mezőnyt és máris kint vagyunk a nemzetközi porondon, kis szerencsével a BL-ben, onnantól kaszagyár. Emberünk PR és imázsértéke az angol futballban is látványosan tovább emelkedik, mert a Sheffield-del soha az életben nem lesz nemzetközi futballsztár csapatával. Egész jó a story, tetszik – gondolta McCabe. „Do it, come on!” és belement. Minden happiness volt, minden mendegélt a saját útján, aztán jött az nagy válság. A bankok meg lehúzták az nagy rolót. Kis cégeknek folyószámlahitelt sem adnak, nem hogy plaza fejlesztéshez projektfinanszírozást. Emberünk se hülye. Ha nincs biznisz, akkor végtére is mi végre itt minden.
A pénzét otthon is el tudja költeni hobbyra, ahol még meg is becsülik érte – gondolhatja McCabe és tovább meditál – Tulajdonképp ott Magyarországon fordítva ülnek a lovon. Azt gondolják, hogy ők tesznek nekem szívességet azzal, hogy teljesen irracionális módon, a jelenlegi felállás mentén soha meg nem térülő befektetésként (sic! Inkább mecenatúraként) beletolhatom a pénzt a Fradiba, és nagyvonalúan örüljek annak, hogy még élek és hogy megtűrnek maguk mellett…Hát én ezt nem értem. Gondolhatja Mr. McCabe magában.

Az egész olyan, hogy finnyásan elveszik az angol pénzét, még le is húzzák, aztán elküldik a francba, hogy mit ugat itt. Egy olyan ember, aki értelmes üzleti viszonyokhoz és közeghez szokott, meg csak néz ki a fejéből, hogy mi van?

Ő is hibázott, nagyokat. Rossz volt a humánpolitikája, de nagyon. Rossz embereknek hitt, rossz emberek súgtak neki. Ez történik akkor, ha van egy jó üzleti koncepció, egy jó irány, stratégia, de rossz embereket találsz hozzá, összedől az egész. Geszti Péter mondta, hogy nem attól kreatív valaki, hogy jók az ötletei, hanem hogy meg is tudja valósítani azokat. Mennyire igaz. Gondoljatok bele!

A szakmai stáb kapcsán rengeteget lehetett hallani a bajokról, Short és Davison azt hitte, hogy itt hülyék dolgoznak, hogy a selejtes angol játékosok, meg gyüttment légiósok itt elfekvőben is jók lesznek. Nem lettek. Ez persze kihatott a szurkoló-klub viszonyra is. Fogalmuk sem volt arról, hogy a Fradinak van/volt stílusa, amelyet elvártak a nézők.

Na most egy nagy levegő, mert a neheze csak most jön. Szóval a klub-szurkoló viszonya. McCabe nem hülye. Tudja, hogy milyen üzleti modell lehet eredményes. Az, amelyik a szurkolói tömegbázisra építkezik, az, amelyikben van kimagasló bevétel jegyeladásból, egyéb fogyasztásból, van médiaértéke, így van szponzoráció is, stb. Itt is jó volt a stratégia, de borzasztó szakmai hibákat követtek el azok, akiket kiválasztott a végrehajtásra. A klub és a szurkoló viszonya nem hogy javult volna, kifejezetten romlott. A klub vezetői úgy jöttek-mentek, mint az elefánt a porcelánboltban. Köztudott volt, hogy a Fradi táborral a legnehezebb szót érteni. Meg se próbálták. Erőből akarták letolni a változtatásokat a szurkolók torkán, egyeztetések és kompromisszumok nélkül. Tisztában sem voltak az erővonalakkal, a szurkolói mag erővonalaival, fel sem mérték a helyzetet. Nem is láttam, hogy szerették volna maguk mellé állítani a szurkolókat, tudatosan felépített PR és kommunikációt az elmúlt években sem láttam, ám az biztos, hogy marketingre mégis többszázmillió ment el, úgy, hogy eredménytelen, sikertelen promókkal dolgoztak. Mélyült a szakadék a kezdetektől a klub és a szurkolók között. Kezdve a biztonsági cégtől, folytatva a szurkolói kártyán át, a gyökerek nélküli játékosokkal és élősködő klubvezetőkkel egy olyan klubnál, ahol tudott, hogy mennyire fontos a bennfentesség. Meg sem próbálták maguk mellé állítani azokat, akikre a Fradi család hallgat, Nyilasi, Albert stb.  McCabe az osztrák klubigazgatóján keresztül azt üzente, hogy 7.000 embernek minek új stadion. Őszintén szólva igaza van. 23.000 regisztrált szurkolói kártyás tagja van a Fradi családnak. Ebből 4-5, esetleg 6-7 ezer jár meccsre. Vajon hol van a többi? Sose tudjuk meg. McCabe nem tudom mennyire van tisztában azzal, hogy itt mi folyt a Fradi körül őrá hivatkozással. Ám fel kell oldoznom mindenkit. Magyarországon nincs kultúrája a klubok üzleti menedzsmentjének, a külföldiek akik idejönnek, nem itt szocializálódtak, nincsenek tisztában a helyi viszonyokkal, a magyar menedzserek szakmai felkészültsége, pedig finoman szólva is megkérdőjelezhető. Mikor lehetett volna siker a Fradi-story? Nem nehéz a válasz. Ha nincs a válság, ha McCabe sikeres és profi, üzletileg felkészült MAGYAR menedzserekre bízza a klubot, ha tudatosan és hímestojásként bánnak a szurkolókkal, ha a klub gyökereit megbecsülik, az etalonokat (Lipcsei, Nyilasi, Albert stb.) piedesztára emelik és felhasználják őket a klub imázsának javítása érdekében, ha a sportszakmai koncepcióhoz nem dilettánsokat hoznak Angliából. Ennyi. Ja! És ha nem akkor kezdenek el udvarolni a politikának, amikor rájöttek, hogy mindjárt rájuk dől a ház, hanem tudatos lobbyt folytattak volna a kezdetektől. Mert egy sikeres, jó és üzletileg releváns Fradi a politikának is fontos, hiszen lehet sütkérezni a rivaldafényben.

Elcseszett egy történet a Fradié, immár sokadszor. Kíváncsi vagyok még hány esélyt kap a Fradi az élettől arra, hogy végre befussa azt a karriert, ami a klubban potenciálisan benne van.

A Hali még előtte van sok mindennek, ahogy hallani jöhetnek változások. Tanuljunk a Fradi hibájából és becsüljük meg azt, amink van. Ne kövessük el ugyanazokat a hibákat. Ne gondoljuk azt, hogy zsebünkben a bölcsek köve, fedezzük fel a legkomolyabb értéket a futballban. A szurkolókat. Mert a játék ő értük van, de ez hagyján, nélkülük sosem lesz üzletileg eredményes futball. Ez biztos.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés