|
Magabiztos, megérdemelt győzelem.
vizy 2010.11.06. 22:17
 
A Haladás minden tekintetben jobb volt ellenfelénél.
| Szombathelyi Haladás |
2 (2) |
| MTK Budapest |
0 (0) |
Haladás : Rózsa– Schimmer, Guzmics, Korolovszky, Devecseri – Nagy
G.(Csontos 86.p.), Simon Á., Irhás, Sipos(Lattenstein 78.p.) –
Kenesei, Oross(Fodrek 62.p.)
MTK : Szatmári– Vukmir, Szekeres, Sütő, Vadnai– Vukadinovics, Könyves, Pátkai,
Kanta– Pál A.(Eppel 46.p.), Tischler(Ladányi 36.p.)
G. : Simon Á., Kenesei
Sárga lap : Oross, Guzmics ill. Ladányi, Vadnai, Vukmir
Amolyan minden-mindegy alapon indultam útnak a stadion felé a mai délutánon. Nem szeretem, ha az MTK
ellen játszunk. Valahogyan állandó szenvedésnek érzem, ha velünk kerülünk szembe. Ettől függetlenül abban is
bíztam, hogy a Hali szintén minden-mindegy alapon kimegy a pályára és megnyeri a meccset. Égetően szükségünk
volt a három pontra és ez így lesz az elkövetkezőkben is.
A találkozó úgy is kezdődött, ahogyan azt vártuk; kedvenceink ha nem is eget
verő színvonalon és a legújabb autómodelleket megszégyenítő sebességgel; de
ostrom alá vették a látogatók kapuját. A kezdeti próbálkozásokat még nem igazán
kísérte siker, pedig csapatunk ezúttal minden variációs lehetőséggel operált :
lőttünk távolról, közelről, beíveltünk, szögleteket harcoltunk ki, de a gól csak
nem jött. Mondjuk mindenki megelégedésére ezúttal csak támadtunk és támadtunk.
Persze sokszor, sokan elmondták már : abból nem lehet baj, ha az ellenfél
térfelén pattog a labda. Ez ezúttal is beigazolódott. A huszonötödik percben
aztán megtört a jég; a labda ugyan szerencsés körülmények között, de Simon
Ádámhoz került, aki nagyjából huszonhét-huszonnyolc méterről rövid hatótávolságú
rakétát indított útnak. A becsapódás után háromezer ember ugrott talpra,
középpályásunk minimum a forduló gólját rúgta. Csapatunk lendületben maradt és a
félidő slusszpoénjaként megduplázta előnyét. Nagy G. végre sikeresen tekerte
középre a játékszert, 'míg Kenesei végre sikeresen bújt ki védője mögül, így (számunkra)
megnyugtató; két gólos előnnyel vonultak pihenőre a csapatok.
Hogy aztán a második félidőben egy óriási meccset produkáljanak a mindkét csapat számára
létfontosságú három pontért. Ráadásul felsejlett a két csapat tavalyi összecsapása, amikor a szünetben
szintén 2:0-ra vezettünk, ám a végén 4:2-es vendégsikert mutatott a Rohonci úti stadion kissé megkopott
eredményjelző táblája. Gondoltuk mi. Ennek ellenére a Haladás nem tudott vagy nem akart (?) újabb
rohamokat indítani, az MTK még ennél is érthetetlenebb módon; többet mozgott saját kapujának irányába,
mint Rózsa ketrece felé. Ebből nem igazán jött össze jó meccs. Sőt. Az idő előrehaladtával egyre
biztosabbá vált a Hali győzelme, főleg annak tükrében, hogy az MTK játékosai többet tartózkodtak a
vendégszektor közelében, mint a Hali térfelén. Az már az ő problémájuk, hogy ebben a félidőben az
volt az ő kapujuk. Na nem mintha úgy néztek volna ki, mint akiknek ez probléma lett volna, de ez tényleg
legyen az ő problémájuk - hogy végképp' belezavarodjunk.
A Haladás pedig nem nagyon erőltette már a dolgot, így - számomra meglepően - magabiztosan, de
teljesen megérdemelten nyerte meg a mérkőzést. A legnagyobb pozitívumot nekem az jelentette, hogy a
Hali végre újra csapatként működött. Elvégre ez egy csapatjáték. Azt kell mondanom; tetszik ez a
stratégia; 'miszerint ha támadunk, abból nagy baj nem lehet. Jövő héten kétszer is támadnunk kell.
Hajrá !!!
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
Gratulálok a srácoknak jól játszottak a Kenő kezdi visszanyeri régi őnmagát Korolovszky a Kenő és a Simon Ádám voltak a legjobbak és szerintem a Simon nem a hétvége hanem a szezon gólját szerezte csak így tovább nem kell meg ijedni a ftc-től meg a debrecentől ők is verhetők.