A mai napig, amikor megnézem, valami hihetetlen jó érzés árad szét bennem. Felejthetetlen. Ez megmarad bennem valahol életem végéig. Ez egy olyan meccs, amelyet idegenbeli túrákon sörözés közben fel szokás emlegetni. És ott voltam, ott voltunk. A futball ettől az, ami. Olyan élményeket, emlékeket ad, amelyek megfizethetetlenek. De ezekhez ott kell lenni. Mert annál rosszabb nincs, amikor a szurkolótársak olyan meccsekről storyznak, amelyből az ember kimaradt. Nem pótolható, egyszeri és megismételhetetlen. Ha valami oka van, vélhetően ez az, ami miatt, ha tehetem, ott vagyok mindenhol. Mert hátha. Hátha pont akkor történik valami olyan, ami egy szakasz lehet a Haladás történelem könyvében.
Holnap Vasasba megyünk. Ahhoz a csapathoz, amely számomra több szempontból is érdekes ( http://futballmarketing.hu/cikkek/publicisztikak/102-budapest-fc ), mindenekelőtt pl. azért, mert megfejthetetlen, miért tartanak mesterségesen életben, inkubátorban egy olyan csapatot, amely a jelenlegi körülmények közepette életképtelen. Másfelől viszont ez az a klub, ahol azt látom, hogy mennyire jó a menedzsment, a vezetés. Sokakkal beszélgetek és döbbenettel hallom, még itt Szombathelyen is, sőt Zalaegerszegen is, hogy bizony az átkosban, jó harminc éve, hatalmas VASAS drukkerek voltak. Emlékszem, lehettem vagy 5-6 éves, belógtam, áh, be se kellett lógnom, mert ingyen beengedtek (nagyszüleim szemben laktak a Perint hídnál, a sétány mellett), és nem tudván mi a szokás pont a vendégtáborba álltam az óra alatt. Sokan voltak. Furák. Beszélgettek, söröztek, nézték a meccset, sálak a nyakban. Nem kevés hobo fej. Nyolcvanas évek eleje. Volt valami varázsa ott akkor annak, ami engem is elkapott. Persze nem lettem VASAS drukker, de a meccsre járás, a miliő, a hangulat megmérgezett. Előtte is utána is jártam persze meccsre, de ez az élmény megmaradt bennem. Nem értettem, miért eszik a szotyit az emberek, én is rágtam és kiköptem. Aztán véletlenül jöttem rá, hogy annak a magját meg is lehet enni, csak a héját kell kiköpni.
Aztán eltelt húsz év. Már a bközépbe jártam, egy barátommal. Borzasztóan babonások voltunk, szerettük a csapatot. Dilemmában voltunk, vegyünk-e szotyit, avagy sem. Mert ha veszünk, lehet, hogy nem fog menni a csapatnak. Ha nem veszünk, akkor meg lehet, hogy azért nem megy a csapatnak. Vettük a szotyit minden meccs előtt, de nem bontottuk meg, mintha nem is létezne, lapult a zsebünkben. Aztán ha szarok voltunk, elkezdtük megbontani és enni, aztán ha továbbra is szarok voltunk bedobtuk a pályára. Volt olyan is, hogy nem vettünk, és szarok voltunk, akkor lerohantunk és vettünk, hátha segít. Mindezt, huszonéves fejjel, felnőtt emberként. Persze kinőttük már ezt is.
Holnap vazsazs meccs. Aczél Zolinál más a ritmus, mint Csertőinél volt. Csütörtökön már látni lehetett a szombati kezdőt. Hát most nem. Jól dolgozik velük. A lipóti meccs két dolog miatt fontos volt. Egyfelől a lipótiak állandóan arcoskodtak mikor az nb3-as meccsek voltak, meg nyomták a megjegyzéseket, hogy „na ez a Haladás, hát nem csoda, ha kiesnek az nb1-ből” stb, most legalább megtudták, hogy melyik is a Haladás. Másrészt, az, hogy hendikeppből indultunk szerintem jót tett, mert felpörgette a srácokat, az meg, hogy fordítottunk is, ráadásul így, az kimondottan öröm, mert mentálisan sokat dob a srácokon, főleg ilyen kiélezett helyzetben minden apró siker számít. Aztán szokhatták a szisztémát, csiszolódhattak, a mester tovább ismerkedhetett a játékosokkal, meg volt a szerdai terhelés is. Kenő kezdi elkapni a fonalat, ami életbe vágó, mert ő olyan, mint Totti a Roma-nak, vagy Del Piero a Juve-nak, vagy Messi a Barca-nak. Még ha sántít is az összehasonlítás, de Kenő is Totti is, Alex is meghatározó a csapatában, ha nekik megy, szárnyal a csapat, ha nem, akkor nyögve nyelős az egész. Mert kaliberek, mert zsenik, mert ha megy nekik, az ellenfél is óvatosabb, még az is lehet, hogy fél. Kenő rendben van. Reméljük rendben lesz a meccs is holnap.
 

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

1

2010.10.30. 11:27 Márka Hasonlók miatt vagyok én is ott mindenhol. És ma nyerni fogunk. Érzem.