VI. rész
JRO 2010.10.22. 14:37
Aczélos lett a csapat. Nem illik a nevekkel viccelődni, főleg nem nekem…
Jó lesz ez. Persze a kötelező optimizmus is szól belőlem, de most komolyan ezt gondolom. Nem azt várom, hogy most aztán ide nekünk az oroszlánt is, de legalább az van, hogy kb. jó az irány. Remélem. Végre lehet egy olyan kerek egész, amelyben minden klappol. Persze, addig még sok teendő van, de egyre inkább az az érzésem, hogy a kockák a helyükre kerülnek. Van egy olyan edző, akitől az elmúlt években itt megfordult kollégák példát vehetnek. Nyitott és rendkívül szuggesztív, él, vibrál az egész ember. Azt mondja, amit a szurkolók hallani akartak már évek óta. Persze az, hogy ebből mennyi lesz az elszálló szó és mennyi a teljesítmény kiderül, mert a foci nem hazudik. Remélem, kitart a lendület és átragad a játékosokra a hit, na meg a tűz. A szakmai stáb is változott. Most már tényleg nem lehet azt mondani, hogy nem Haladás családhoz tartozók vannak a stábban. Ahogy a verebek csiripelik, előbb-utóbb a klub pénzügyei sínre kerülnek. Szóval, új élet kezdődik. Mondjuk, jó lenne, ha ebből már szombaton valami látszódhatna. Mert hát mégiscsak könnyebb a következő szezonban építkezni, ha azt nem a pincétől kezdem, hanem a földszintről. Ahhoz meg pontok kellenek. Fura ez a magyar foci. Mindenhol hiányzik valami. Valahol a szurkolók, valahol a klubvezetés, valahol a tulajdonosi akarat, valahol a pénz. Olyan sehol nincs, ahol minden klappolna. Ha mi leszünk az első ilyen, istenbizony nyereséges lesz a klub. Ez tuti.
Holnap végre jó idő is lehet. Legalábbis az előrejelzések szerint. Lehet, hogy a viharfelhők tényleg odébb állnak a stadion fölül? Lehet ez egy szimbolikus dolog is, isteni sugallat. Eddig minden hazai meccsünkön szakadt, vagy előtte napokig szakadt. Most végre jó idő lehet, jó állapotú, ha kicsit mély talajú is a pálya. Azt ígértem az első írásomban, nem foglalkozom taktikával. Most sem teszem. Ám az biztos, hogy Aczél elképzelései a pályán visszaköszönnek, akkor sokunk fog csettinteni, talán azt is fogjuk gondolni, hogy lehet, hogy tényleg nem mi voltunk azok, akikkel baj van. Hónapok óta mondogatjuk, hogy a csapat szerkezetével gond van, a mutatott játék meg minden volt csak nem futballra emlékeztető. A szurkoló szórakozni akar, ez a csapat ezt eddig elszórtan tette csak meg. Ha a harmadik helyen bezárult bajnokságra gondolok, ott sem sziporkáztunk, csak hoztuk a meccseket, így aztán a kritikák halkabbak voltak. Ám ahogy az eredmények sem jöttek, úgy lettek ezek egyre hangosabbak, joggal. Hiszen ha nem sikeres, nem is látványos, nem is szórakoztató, akkor mi a túróért van…
A magyar fociból a pénzt hiányoljuk. Én meg az alázatot, a tiszteletet, a megbecsülést. A szerénységet, az akaratot. Szerintem ezekhez egyikhez sem kell pénz. Remélem erre a játékosok is rádöbbennek. Remélem már holnap.
|