A Videoton elleni mérkőzést a TV-n keresztül nézők érezték, hogy volt tartásunk és partiba voltunk tán. Azonban, akik a helyszínen néztük végig el voltunk keseredve, ugyanis mindenkiben az fogalmazódott meg, hogy a Vidi akkor rúgott volna gólt amikor csak akart, de hála nem tette!

A hét elején komoly értekezések voltak csapaton belül és én is több játékossal beszéltem és kerestük a problémék okát és azt hogyan lehet ebből kimászni végre!
Némely játékos sajnos önkritikából nálam leszerepelt a hét elején, de aztán a szakmai stáb is próbálta helyre tenni némely játékos "szerénységét"....

A mérkőzést megelőzően szokásomhoz híven azok közé tartoztam, akik egyértelmű győzelmet várnak, aztán elkezdődött a meccs és jött a szokásos történet: egy hiba, egy gól! Kezdtem aggódni, hogy nehogy megint folytatódjon a vesszőfutásunk és ráadásul a kedvencem (kisfiam) hibájából adódóan nem tudunk felállni a padlóról. Hamar tudtomra adta Sipi, hogy ne aggódjak, mert itt van és ha játszik akkor jön a bomba gól részéről! Igen bomba gól volt és megnyugodtam!
Aztán a helyett, hogy önbizalmat szereztünk volna és hajtottuk volna tovább az ellenfelet jött az újabb hiba és megint hátrányba kerültünk és vége is lett az első félidőnek...

Jött a második félidő és bizakodtunk, de hamar döbbenet ült az arcunkra, ugyanis a Győr berúgta a harmadikat is. Ekkor aztán mindenki padlót fogott: "itt a vége" mondogatta mindenki!
Én és páran azonban nekiálltunk tutulni, hátha sikerül és fel tudunk nőni a feladathoz! Kezdetnek nem is indult rosszul, mert Kenő szabadrúgása révén hamar szépítettünk. Valahogy a közönség is kezdte megérezni, hogy a fiúk ma tényleg győzni akarnak és kezdett a tábor lelkesedni, aztán jött Schimi pazar találata és ekkor már mindenki a győzelembe kergette volna a csapatot!

Kenő szabadrúgása után Ricsi kisfiam be is vette a Győriek kapuját, azonban máig érthetetlen módon a partjelző intésére nem adták meg a szabályos gólunkat! Fel tudtam volna robbani olyan ideges lettem! Ilyen nincs, ezt nem hiszem el mondogattam, már megint a "bírók"...

A fiúk azonban nem adák fel, mentek hajtottak és küzdöttek, ha Nagy Gabi higgadt akkor most a meccs embereként ünnepeljük, de ugyabár "ha" nincs az életbe, így marad a bizakodás, hogy a második félidőben mutatott játék, akarat igenis erőt kell adjon a sikeres folytatáshoz!

Kecskeméten ott kell folytatni, ahol szombat este abbahagytuk és akkor jönni fog a győzelem és együtt érezhetjük végre újra, milyen is győztes meccsről hazamenni!

Hajrá HALI!

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés