|
3..., 2..., 1...; vereség !
vizy 2010.08.29. 10:12
 
A paksiak teljesen megérdemelten vitték haza a három pontot.
| Szombathelyi Haladás |
1 (1) |
| Paksi FC |
2 (1) |
Haladás : Rózsa - Schimmer, Guzmics, Lengyel, Tóth P. - Simon Á., Korolovszky, Rajos - Oross, Kenesei(Simon A. 79.p.), Ugrai(Rácz 57.p.)
Paks : Csernyánszky - Fiola, Éger, Sifter, Csehi - Bartha(Magasföldi 60.p.), Sipeki, Heffler T., Miskolczi(Vayer 23.p.) - Kiss T., Montvai
Gólszerzők : Kenesei ill. Sifter, Vayer
Sárga lap : - ill. Sifter, Bartha, Fiola, Magasföldi
Borzasztóan nehéz egy ilyen mérkőzés után bármit is mondani. A tegnap esti erőteljes dühkitörés után érdemesnek láttam arra a számítógépet, hogy be se kapcsoljam. Jobb ez így higgye el kedves Olvasó. Na persze Haladás-szempontból a mai ébredés sem sikerült kellemesebbre, legfeljebb a sok "kicsillagozott" szó helyett, néhány kultúrált(nak tűnő) tűnő gondolat hagyja el a billentyűzetet. Mert a tehetetlenség még mindig erőteljesen dübörög bennem. Természetesen ezek a gondolatok csak engem (minket szurkolókat) izgatnak, hiszen úgy gondolom; a tegnapi este méltó példa volt arra; hogyan kell semmibe venni a mindent (hogy már indításképpen némi képzavarral éljek).
Nyilván' az is igaz, hogy csak én vagyok még mindig hihetetlenül naiv. Jómagam csupán annyit vártam, hogy a srácok minden erejüket beleadva győzzék le a Paks csapatát. Ennek ellenére már a kezdőcsapatot sem értettem. Nem is személyekkel, hanem az alapfelállással volt a problémám; nem értettem a - kapussal együtt - nyolc védekező- és csupán három támadó szerepeltetését. Nem értettem, hogy a kezdő sípszó pillanatában miért nem rohanunk át minimum hatan az ellenfél térfelére és kergetjük őket őrületbe már az első öt percben, hogy még csak véletlenül se jusson eszébe az ellen'nek, hogy akár győzhetnek is. Bevallom; néhányuktól - "fej alapján" Korolovszkytól, Rajostól és Simon Ádámtól - még némi csatakiáltást is vártam volna. Ehhez képest a vendégek nyugodtan passzolgathattak saját térfelükön, iparkodniuk azért kellett csupán, hogy nehogy megfázzanak a hirtelen beköszöntő őszi estében. A szurkolók a csodálatos naplementét fényképezték, tehették, hiszen a pályán az ég adta egy világon semmi nem történt. Leszámítva természetesen a hihetetlenül gyenge indítási kísérleteket, a rossz labdakezeléseket és a játékvezető mezőnybeli tévedéseit. Így mindenkinek - véleményem szerint a látogatóknak is - derült égből-villámcsapásként hatott Sifter gólja. Cserélni természetesen nem cseréltünk, hiszen majd csak rúg Kenesei egy gólt. És valóban. Korolovszky rongálta meg hatalmas lövéssel új kenyéradójának felső kapufáját, a kipattanót Simon Á. az előtte ácsorgó egyetlen védőbe bikázta, szerencsére a lecsorgóra Kenesei érkezett, aki ugyan szintén tört-zúzott (értsd a labdát), a játékszer azonban a hálóba vánszorgott. A gólunktól kivételesen az ellenfél zavarodott meg; ez azonban csupán a mezőnyfölény kiharcolásához volt elegendő, a félidőt jelző sípszó hamar elérkezett.
A második félidőre szokás szerint nem cseréltünk; továbbra sem láttuk a mérkőzés valódi célját. A csapatok - némi túlzással - gyűrték egymást, de a lelátóról úgy tűnt : mindkét csapatnak jó a döntetlen. A nézők értetlenül álltak az események előtt, hiszen a mezőny két utolsó helyezett csapat játszott egymás ellen. Az idő múlásával egyre biztosabbá vált : nem is akarunk nyerni. Jött ugyan Rácz Ugrai helyett, de Csertői mester ezúttal is posztra cserélt, majd érkezett mindenki legnagyobb megdöbbenésére a "száz hete" sérült Simon Attila, akitől fogalmam sincs, hogy mit vártunk. Mielőtt vége lett volna az összecsapásnak csak enyhe túlzással nevezhető mérkőzésnek; Vayer megszerezte a paksiak győztes gólját; teljes apátiába taszítva ezzel a szombathelyi publikumot és a Haliért szorítókat.
Hihetetlen volt számomra a tegnapi este. Bizonyára nekem vannak érdekes és más elképzeléseim a fociról, de az alázatról mindenképpen. Azt gondoltam - én naiv -, hogy egy ilyen mérkőzésen már a 25. perc tájékán állni fog a játék, hiszen a csapatok úgy kihajtották már magukat, hogy fel kell újítani a gyepszőnyeget. Ehhez képest a kilencven perc alatt szinte egyetlen fűszál sem görbült meg. Azt gondoltam - én naiv -, hogy egy ilyen mérkőzésen minimum eggyel több támadó játékos fog játszani, ha már másért nem, akkor azért, mert valahogyan mindenképpen nyerni kell. Azt is gondoltam - én naiv és természetesen az ellenfelet tisztelve -, hogy úgy mégis ki a túrót verünk meg, ha nem a Paksot. A kérdés továbbra is áll. Kit fogunk megverni ? És főleg mikor ? A "hogyan"-ról már említést sem teszek. Rettenetesen mérges voltam, hiszen úgy éreztem; a csapat semmit sem tesz azért, hogy győzzön. Semmit sem tesz az érte aggódókért. Na persze azt már régóta tudom, hogy ez utóbbi hidegen hagyja őket, de eddig legalább azt gondoltam; nem csak a fizetésükért állnak sorba és csak azért tudnak lelkesedni. Tegnap aztán rájöttem, hogy de ...
Tetszett a cikk ? Osszad meg iwiw-en és facebook-on !
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
Súgó
Új hozzászólás
Frissítés
”
„Olyan jó lenne, ha a helyesírás is menne egy-két hozzászólónak ...”