A labdát vedd el, ne rúgd agyon!-beszélgetés Kereki Zoltánnal

mcd  2010.06.12. 00:49

  -Örülök, hogy Joseph Blatter kezdeményezésére egy ekkora rendezvényt Afrikába vittek. Egy olyan országba, ahol a lakosság 21%-a HIV fertőzött. A foci továbbra is a szegények sportja, amit mindenhol szeretnek. Igaz, hogy a biztonság nem a legjobb, sok probléma van, de ha a válogatott jól szerepel, akkor a lakosság egy kicsit meg tud feledkezni a nyomorról. Az ország vezetése mindent megtett, hogy ne szerepeljenek le, például szerződtették a brazil Carlos Alberto Parreirát edzőnek. De mondjuk ki, nem az edző csinálja a játékost, hanem a játékos az edzőt.

 

- Még semmi nem dőlt el. Délután gyenge játékot láthattunk, egy igazságos döntetlen született. De valószínűleg az esti mérkőzés két szereplője jut tovább a csoportból. A mexikóiak nem igazából bizonyították, hogy jobbak lennének a dél-amerikaiaknál. Se erőnlétben, se technikában nem tudják felvenni a versenyt. A házigazdák biztos mindent megtesznek a továbbjutásért, de kevés az esélyük. A franciáknál sok az öreg, valószínűleg a torna után teljes generációváltás lesz. De jelenleg minden poszton olyan játékos van, aki az európai élvonalába tartozik. Náluk még a kispadon is olyan hírességek ülnek, mint Henry, vagy Malouda.  Az esti mérkőzésen a -délutánival szemben- sokkal nagyobb volt a küzdelem, minden négyzetméterért meg kellett küzdeni. Döntetlen lett, de valószínűleg ez mindkét csapatnak elég lesz a továbbjutás szempontjából.

 

-Megítélésem szerint Magyarországon sokáig nem lesz előrelépés a fociban. Még talán akkor sem jutnánk ki egy világversenyre, ha mi mondanánk meg, hogy az adott „kalapból” kit szeretnénk választani. Sajnos nagyon visszafejlődött a magyar labdarúgás. Ennek egy tipikus példája, hogy a 70-es években 4-5 magyar csapatot kihívtak Dél-Amerikába mérkőzéseket játszani, amiért fizettek nekik. Míg most edzőtáborra sem nagy jut NB1-es csapatoknak, mert mindent ki kell fizetniük. Ott tartunk, hogy ha van egy jó ötlet, akkor azon gondolkodnak, hogyan lehet azt tönkre tenni. Ilyen eset volt a Haladásnál a 90-es évek közepén azon javaslat, hogy a szakosztályok váljanak ki, és elsőként alakuljanak át gazdasági társasággá. „Természetesen” leszavazták.

 

-Jelen helyzetben csak két esetben szabad támogatni a focit; ha valaki nagyon szereti, esetleg ha az utánpótlásra szeretné költeni. De akkor is úgy, hogy az nyomon követhető legyen. Családokban a szülők dolgoznak, de nem saját magukra költik el a megkeresett pénzt, hanem a gyerekeknek adják. Még ha közvetve is. Egerszegen két játékos fizetése kiteszi az NB2-es csapat teljes működését. Úgy gondolom ez nem jó eljárás. Hollandiában –aminek példájára szerették volna Magyarországon felépíteni az akadémiai rendszert- az első csapat edzője ugyan annyit keres, mint az ifisták edzője. Nálunk 6-8-szorosát keresi a nagycsapat trénere. De mondhatnánk, míg nálunk 1 egység jut egy fiatal játékosra, addig náluk 35-40 egység.

 

-Nekem mindig az volt a jelmondatom: a labdát vedd el, ne rúgd agyon! Régen futball volt, most csak üzlet. Akit lehet, külföldre szeretnének eladni, jöjjön vissza a rá költött összeg, illetve a kint játszó játékos nagyságrendekkel többet tud keresni. Már nem nagyon adnak a szépségre, hajtják a fiatalokat.

 

-Mostanában láthatunk pár jobb eredményt, mint a Debrecen Bajnokok ligája szereplése, Gera Európai Ligában döntőt játszott, U20-as csapat VB 3. helyezése. De sajnos rosszul állunk hozzá a dolgokhoz, és az utánpótlás játékosokból nem lesz jó felnőtt, mert hagyják elkallódni Őket.

 

Már csak egy dolog maradt hátra, mégpedig a mérkőzés előtt rögtönzött góltotó eredményhirdetése.  Egy telitalálat volt, aminek a nyereménye Kereki Zoltán aláírásával egy VB labda.

 

Súgó Még nincs hozzászólás.