I./VII. - a Fő téri örömünneptől - az illetlen angol látogatókig.
 Amikor tavaly májusban fáklyás felvonulók vezette menet mögött, fanatikus szurkolók által húzott szekéren a Haladás labdarúgócsapata begördült a szombathelyi Városháza elé; mindenki boldogságban úszott. Csapatunk kilencven éves történelmének legnagyobb sikerét elérve, a dobogó harmadik fokára állva szerzett bronzérmet. Ott és akkor - teljesen érthetően és jogosan - csak az ünneplés létezett. Még a sokak által fütyült, 'míg mások által tapsolt; Ipkovich György polgármester is óriási sikert aratott a "mi leszünk a bajnokok" kezdetű hozzászólásával. Hogy ezt ott és akkor ki gondolta komolyan; az kérdés maradt, de nem is ez volt a fontos. A csapat játékosai, vezetői, segítői és szurkolói megérdemelték az ünneplést.
 Ennek következtében a nyári szünet rendkívül rövidre "nyúlt". A csapat körüli első munkákat a szurkolók kezdték meg - hiszen az UEFA előírása miatt csupán ülőhelyek értékesíthetők európai kupamérkőzésen - így a drukkerek - nem kevés pénzt a klub kasszájában hagyva - három nap alatt háromezer darab új ülőhelyet varázsoltak kétkezi munkával a Rohonci úti stadionba. A szigorú arcú UEFA revizor így ötezer ember belépését engedélyezte. Hogy ez a szám végül jóval kevesebb lett; az már egy másik történet ... Közben a vezetők gőzerővel fáradoztak a keret megerősítésén, amire szükség is volt, hiszen előbb Vörös Péter igazolt Üzbegisztánba (...), majd Sipos Norbert tette át székhelyét Ciprusra. Érkezési oldalon a félszáz nb1-es mérkőzéssel rendelkező Lattenstein Norbert és az egy évvel ezelőtti huzavona után végre Szombathelyre igazoló Irhás Ignác szerepelt. Csapatunk alaposan belehúzott az Európa Liga sorsolásakor, hiszen a lehető legmesszebb lévő; kazah Irtysh Pavlodar jutott a Haladás-nak. Azért azt érdemes lett volna megnézni, ahogyan több száz Haladás- és magyar foci szimpatizáns keresgéli Európa térképén Karaganda városát. Már csak azért is, mert ugye Kazahsztán a mi tanulmányaink szerint Ázsiában van. Na meg persze az is érdekes lehetett, ahogyan a derék kazahok keresgélik a térképen ( Puhl Sándor - "a csapat elutazott Deportivoba" - után szabadon) "Haladás" városát. Végül csak ideértek, így összecsaptak a felek. A számomra érthetetlen érdektelenség ellenére a Haladás Kenesei góljával, egy nem túl színvonalas mérkőzésen legyőzte riválisát (Haladás - Irtysh Pavlodar 1:0.). A visszavágó előtt eldőlt, hogy Nagy Gábor az MTK-tól egy évre kölcsönbe; ismét a Haladás kötelékébe áll. A karagandai kirándulás véráldozattal ugyan (Kenesei a kezét törte), de sikeres volt; csapatunk idegenben lőtt góllal harcolta ki a továbbjutást. A második körben a svéd Elfsborg várt kedvenceinkre. Az első - borasi - mérkőzésre mintegy száz Haladás-fanatikus is utazott, vállalva az 1600 km-es utat. Az első félidőben úgy tűnt, meglepetést okozhatunk, ám a svédek a mérkőzés összképét tekintve megérdemelten nyertek (Elfsborg - Haladás 3:0.). Egy hét múlva - július 25-én - véget ért a nagy álom. A Haladás egy hazai 0:0-val búcsúzott az európai porondtól. Érkezett még az Arsenal - ezúttal nem voltak olyan "jópofák" és gurítottak egy ötöst, majd nekiveselkedtünk egy újabb; megítélésem szerint rendkívül ellentmondásos bajnokságnak. De ezt ekkor természetesen még nem tudhattuk, így az első fordulós halasztás után bizakodva utaztunk Somogyország fővárosába; Kaposvár-ra ...
folytatjuk.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés