Dióhéjban mondhatnánk azt is: Jó időben, sok néző előtt, jó hangulatban, jó színvonalú meccset játszott egymással a két nb1-es csapat. A nem kevés szombathelyi és néhány újpesti szurker előtt lejátszott mérkőzés, mint a manna, úgy hiányzott már a sportbarátoknak. Mert hát lehet itt tippmix, lehet itt elnökváltás, a Hali az csak a Hali és a foci, az a minden. Legalábbis sok minden, mivel a munkaidőben, nem a legkedvezőbb időpontban megrendezett összecsapásra többen látogattak ki a vártnál, így kezdetét vette hivatalosan a felkészülés itt Szombathelyen is. Látszott az egyébként roppant sportszerű találkozón, hogy az Újpest talán előbbre tart az elvégzett munkában, néha dinamikusabban, összeszokottabban futballoztak a lila-fehérek, főként a mérkőzés első időszakában. Ekkor a Haladás nem mindig tudta megtartani a labdát, szükség volt a zöld-fehéreknek arra, hogy belemelegedjenek a játékba. Ahogy telt az idő egyre inkább kiderült, hogy az Újpest nem igazán tud mit kezdeni a Haladás meglepően stabil hátsó alakzatával, aztán a Haladás aktívabbá váló jobb oldalának hála, nem különben Bogdanovic rendkívül kreatív játékának, egyre több kellemetlenséget okozott a Csapat a liláknak. Schimmer és Diouf jól mozgott együtt, rendre veszélyeztettek és beadásokkal zárták a szélsők a Haladás-támadásokat. Egy elveszett labdára rajtolt Diouf, amivel megzavarta Takácsot, majd Simon Attila (a Halis) szintén agresszív közreműködésével Bogdanovichoz került a játékszer, aki rendkívül higgadtan a tizenegyespontról megindulva néhány testcsel és lövőcselt követően kinézte magának a bal alsó sarkot, amivel 1-0-ra a Haladás vezetett. A mérkőzés krónikájához tartozik Kabát Peti sérülése, akinek ezúton is jobbulást kívánunk, aláfordult a játékos bokája. Az elkövetkezendő időben az Újpest próbált újítani, jobb híján Rajczy veszélyeztetett, ám Rózsa egy évvel ezelőtti önmagát idézve szenzációsan védett.

A második félidőben sorcserék történtek, a Hali fiataljai igyekeztek állni a sarat a korban, rutinban, fizikai és erőbeli fölényben lévő újpestiekkel. Szegény Skriba Lambulics és Vaskó között játszott centert, nem különben okozott meglepetést Iszlai Bence balhátvéd poszton való szereplése. A két játékos dicséretére el kell mondani, hogy bizony megoldották feladatukat, a csapat legjobbjai közé tartoztak, még ha nem is helyükön futballoztak. Róth mester vélhetően a hiányzók miatt volt kénytelen e nem szokványos felálláshoz fordulni, hiszen Oross, Sipos, Kenesei, Rajos, Kovács még mindig a maródiak listáját szaporítja. A fiataljaink becsülettel küzdöttek, a próbajátékosok, nem igazán illeszkedtek a csapatba zökkenőmentesen, és bizony Kuttorról is három-négy alkalommal különösebb erőlködés nélkül fordult le Simon Attila(a másik)…A félidő közepe táján aztán egy vitatható büntető révén egyenlített, majd nem sokkal később a győztes gólt is megszerezte Simon, beállítva az 1-2-es végeredményt. Szeretnénk tavasszal is Simon Attila gólokat látni, remélhetőleg azok Haladás mezben fognak megtörténni. A mérkőzés végén, a rendkívül agilis Ráczot buktatták a lilák, a szabadrúgást Iszlai szenzációsan csavarta el a sorfal felett, a laszti a lécen landolt, a labdára rajtoló Skriba azonban a kipattanót sajnos az égbe rúgta.

Így az első edzőmeccsen ugyan vereséget szenvedett a csapat, de a háborút nem vesztette el, mert az még el sem kezdődött. A keret kialakulóban, komoly versenyhelyzet alakulhat ki, ami jótékonyan hathat a csapat teljesítményére is, kiegészülve Sipossal, Rajossal, Keneseivel és Orossal bizony ütőképes alakulatnak tűnhet a Haladás tavaszra. Róth mester számára adott a lecke, a rendkívül heterogén társaságból meg kell találnia az optimális csapat és játékosösszetételt. Ha így lesz, meggyőződésem, hogy a tavasz közepére elfeledhetjük a kiesés elleni küzdelmet. De addig még sok víz lefolyik a Perinten.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés