Mindenek előtt szögezzük le, hogy a legnagyobb problémák itt voltak az ősz folyamán. Megmutatkozott ez több dologban is. Nem tudtunk szűrni, nem volt irányítója a csapatnak, és még vezérünk sem volt. Ráadásként a nyáron eligazolt Vöröst nem tudta senki sem pótolni.

MOLNÁR BALÁZS a lejátszott 14 mérkőzésén a legkiegyensúlyozottabb teljesítményt nyújtotta. Kevés hibával, és nagy akarattal gürizte végig a szezont. Legjobb példa erre, a ZTE elleni bajnoki, ahol talán egyedül Ő érezte át a két csapat – vagyis a szurkolótáborok - közötti feszültség lényegét.

Mellette még RAJOS GÁBOR játszott ugyanennyi mérkőzésen a középpályán, de jóval kevesebb percet töltött a zöld gyepen. Nem a legjobb szezonját zárta, ráadásul kisebb-nagyobb sérüléssel, betegséggel bajlódott. Ennek jártak utána a szezon végén, és műtötték meg a téli szünet elején. Várhatóan az alapozásra már felépül, és elkezdheti a többiekkel együtt a munkát.

Csapatunk vezetői a 4-3-3-as (vagy 4-3-2-1) felállást favorizálta. Ennek tekintetében minden mérkőzésre "kellett még egy ember" a középső szekcióba. Itt jöttek a legnagyobb problémák. Nem volt stabil játékos, aki harmadik középpályásként szerepeljen. Öt játékos osztozott az egy helyen; Irhás Ignác 13, Iszlai Bence 4, Simon Ádám és Maikel 2-2, míg Kovács István 1 mérkőzésen játszhatott. Többnyire epizódszerep jutott nekik, csak egy-két momentumot lehet tőlük megemlíteni. Ilyen volt például Irhás "elesős-gólja" a Diósgyőr ellen, vagy Kovács cselsorozata a Vasas ellen, mikor is a fél védelmet megetette, és Simon Ádám bombagolja a Nyíregyháza ellen.

Tehetséges fiatalok tolonganak a partvonal mellett, a probléma, hogy minannyian védekező típusuak, a kivétel Kovács, Ő viszont még fiatal, és hiányzik róla legalább tíz kiló izom..

Megemlítendő, hogy a "középpálya" 3 gólt lőtt, ráadásul a gólpasszokból sem nagyon vették ki részüket.

A csapat vezetői a szezon befejezése után elsőként Bogdanovicsot mutatták be, akit a középpályára szánnak irányítónak. Reméljük erősítést jelent számunkra, és megoldást jelenthet az irányító nélkül szenvedő támadójátékunk felélesztésére.

(Latteinstein, Nagy G. és Rácz a fenti hadrend szerint inkább a csatársort erősítette, ezért őket ott említem meg.)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés