Haladás: Rózsa - Schimmer, Guzmics, Kuttor, Tóth P. - Rajos, Iszlai, Lattenstein - Oross(Simon A. 64.p.), Kenesei, Nagy G.(Skriba 64.p.) Gyõri ETO: Sztevanovics - Babic, Djordjevics, Sztanisics, Szabó O. - Koltai(Dudás 57.p.), Nicorec, Józsi, Fehér(Tokkody 69.p.) - Brnovic(Kink 44.p.), Aleksidze   Kenesei ill. Nicorec, Józsi   Guzmics ill. Stanisic, Dudás

 Már öt óra körül érezni lehetett, hogy valami nagyon nincsen rendben. Negyed hatkor már aggódni kezdtünk, van-e egyáltalán meccs és ha van, akkor fél hatkor kezdődik-e. Mivel az utóbbi mondatban felmerült kérdésekre csupa igen volt a válasz, felsétáltunk a lelátóra. Ott meglehetősen szomorú kép fogadta a kilátogatót, hiszen a zöld-fehérek összecsapására - nagy jóindulattal - kétezer ember sereglett össze. Ez bizonyos szempontból érthető; hiszen csapatunk finoman szólva gyengén muzsikál az idei bajnokságban, ráadásul a találkozót a televízió is közvetítette. Másfelöl viszont elszomorító, hogy a tavaly még óriási Hali-szívvel rendelkező, úton-útfélen bronzérmes drukkerek miért is maradnak otthon, ha nem fut a szekér ... Egy szóval nem mondom, hogy a srácok rászolgáltak arra, hogy a drukkerek repedésig üvöltsék a stadion betonszerkezetét, de hát ugye ha minden frankó, akkor a magyar ember szeret ott lenni és mellet döngetni, ha meg baj van, akkor még azt is letagadja, hogy hallott már Szombathely városáról. Na mindegy, véleményem szerint ez is olyan tipikusan magyaros dolog. Sajnos.
 Már a kezdősípszó pillanatában érzeni lehetett, hogy valami nagyon nincsen rendben. A vendégek kezdték a játékot, ebben semmi extra nincsen. Az már eléggé ijesztő látvány volt, ahogy' hat győri játékos is felsorakozott a játékteret kettészelő mészvonalra. Aztán jó ideig ez volt az egyetlen beszédtéma a lelátón, hiszen a pályán az ég adta egy világon semmi nem történt; úgy tűnt, mindkét csapat a másik hibájára játszik. A játszik szó erőteljes túlzás, a játékosok gyakorlatilag közelről nézték azt, amit mi a lelátón. Azaz a nagy semmit. Ettől függetlenül a Haladás védelmének sikerült - már elnézést, de - összebénáznia egy gólt, így ismét hátrányba kerültünk. A támadásainkra (...) legjellemzőbb momentum a 41. percben következett be; ekkor jutott eszébe egy játékosunknak, hogy kapura lőjjön. Kis hiba, hogy ő Guzmics volt.
 A második félidőben tovább folytatódott a vesszőfutás, ami már nem is furás, hanem inkább rohanás volt. Kevdenceink elképzelés nélkül lézengtek a pályán, ráadásul rúgattunk még egy gólt a látogatókkal és ekkor egyértelművé vált; ismét ki fogunk kapni. A végén még Kenesei lött be egy büntetőt, de ez már nem osztott, nem szorzott ...
 A Hali újabb vereségével rettenetesen nehéz helyzetbe sodorta magát, inkább csak annyit írnék most - még mindig erőteljes düh okán - reménykedjünk. Azt még lehet ...

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.
Csapatunk házi góllövőlistája itt tekinthető meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés