Életem egyik komoly kihívására készültem és izgultam az indulást megelőző napokban. Indulás délre lett meghirdetve, de én már fél 12-kor kint voltam a találkozás helyszínén.
 Közben megérkeztek a játékosok és azon 5 társam is akivel együtt vállalkoztunk eme túrára. Ebédre már nem volt idő, de a többiek ennek ellenére folyékony sör formájában indították a túrát. Én aki ritka esetben ittam életemben sört bevállaltam, mert ugye semmiből nem akartam kimaradni...
12.30-kor elindultunk a nagy útra... Pozsony előtt még megállt a csapat egy 10 perces pihenőre amit mi szurkolók ismét folyékony kenyér elfogyasztásával töltöttük.
 Megérkeztünk a reptérre és kerestük a repülőt amivel várhatóan szerencsés útnak néztünk elébe. Sikeres beléptetés után a tranzit helyen ismét bevágtunk egy erősítőt...
Elindultunk... Az első felszállást mindenki feszülten várta és lásd csodát simán ment minden. Felszállás után egyből kaptuk a kis elemózsiát, természetesen sört kértünk hozzá. Kicsit meleg volt, de nem baj, bevágtuk minden...
Első leszállás Donyeck... Megkezdődött az időutazás a valóságban. Leszálltunk, fényképeztünk és hírtelen megjelent egy keménykalapos emberke és jelezte nem lehet fényképezni.. Bólogattunk és folytattuk tovább a fényképezést... :) A tranzit helyről csak pár apróság : számítógépgép vezetékek lógnak össze-vissza, elektromos vezeték szigetelés földelés nélkül, redőny az épületen belül...Ajtót valószínű cár atyuska rakatta még le... Álldogáltunk majd megjelent egy 50-es években járó asszonyság és elkezdte ütni a vasrácsos rolót.. Pár pillanat és felnyílt a büfé ajtó... Jó lecseszte a manust, hogy miért aludt el...
Bementünk és próbáltunk vásárolni.. kb 10 perc és egy ember kapott valamit. Jött e jel indulunk. Ajtó nyitódott, kimentünk.. Kulcsra zárta a gyévocska...
 Repülés tovább Astanaba.. Leszálltunk... Ismét egy kemény tranzit... Büfébe fél óra után bejön egy gyévocska és Pál T Gabi próbál kérni valami innivalót, mert ő folyamatosan szomjas volt.. Kapott egy ásványvizet... no jött a gond mert nem fogadták el a valutát csak a tegét... A hölgy jelezte számára vendége volt... No erre felpörgött Kenő és Molnár Bazsi is, de ők már nem jártak szerencsével... Egy óra után ki kellett tölteni egy papírt, közben pedig egyesével mentünk a beléptetéshez.. Én kitöltöttem és jó fiú módján betettem az útlevélbe.. Hiba volt.. Le kellett volna adni.. Emiatt kb 20 perccel később indulhattunk..
Indulás Karagandába... fel és leszállás után bevittek a reptérre... szerintem mi voltunk az első vendég ezen a reptéren... kihalt volt és talán két emberke üzemeltette. A csomagokat egy Zil hozta... éreztük az érkezését... füstbefúvás a tranzitba.
 Jött a helyi csapat busza és elvitt a szállásra bennünket. Az út mesés volt, szinte semmi sehol. Ami volt az valószínűleg régi katonai kiképző épület maradványai. Megérkeztünk a szállodába, ami egész jó volt.
Reggeli fura volt ezért csak csipegettünk... próbáltuk szokni e terepet... Pár órát aludtunk és elindultunk felfedező útra...
Első utunk a Bankba vezetett. Ott kb. 50 ügyfél üldögélt békésen mint ha moziba lettünk volna.. Csodálkoztunk is mi ez a nyugalom. Aztán elém lépett egy rendőrszerű biztonsági és mondtam neki pénzt akarunk váltani. Intézkedett.. Megfordult és a hátán egy „géppityu” volt... Már értettük miért ez a fegyelem...
Pénzváltás után elindultunk felfedező utunkra.. Taxit egyből találtunk; alkudoztunk majd 5-6 tegéért beindultunk. A két autó két irányba és hiába minden magyarázat csak legyintést kaptunk. No kb fél óra után megtaláltuk egymást, pedig mind a két kocsival egy helyre indultunk..
Ebédeltünk lecsólevest és egyéb "érdekességeket"..
Mivel ezen túra megcsúszott így ittunk egyet és indultunk vissza a szállásra mert mentünk a csapattal edzésre.
Edzés: Pálya brutálisan rossz minőségű. A barcsi pálya ehhez képest golf pálya. UEFA ellenőr nagyképű és lekezelő volt a helyiekkel. Sajnáltuk őket nagyon, hihetetlen látvány volt...
Edzés átmozgató, frissítő volt. A játékosok felfrissültek és jelezték, hogy nagyon rossz a talaj és féltek is ettől, kiszámíthatatlan volt a labda pattanása...
 Edzés után vissza a szállásra és mentünk vacsizni. A csaiból alig ettünk, de jött Pál T Gabi és jelezte az esti program lehetőséget...
Bevállaltuk, nagy élmény volt. Szauna, ásványvizes medence, sör, vodka, egyebek. Érdekes volt.... Hajnalban lefeküdtünk...
 Másnap délelőtt ébredtünk és mentünk "városnézésre", valamint a II. világháború magyar áldozataira felállított emlékhelyet látogattuk meg... Kaptunk 15 perc vásárlási lehetőséget is, aztán vissza a szállásra, mert indultunk a csapattal a mérkőzés helyszínére.
Kb 3 órával előbb kint voltunk, kb. 1000 rendőr. Gondoltuk is, hogy milyen hírünk lehet hogy hatunkért ennyien jöttek. Bementünk a részünkre kijelölt helyre; frankó volt, mert a pályából semmit nem lehetett látni. András barátommal elindultunk felfedező útra, megtaláltuk a mi helyünket a csapat kispadja mellett; helyiek, UEFA ellenőr bólintott maradhatunk. A tolmács hozott nekünk kaját mert aznap még nem ettünk semmit.
 Vártuk a meccset... közben a labdaszedőkkel próbáltunk értekezni. A pályára simán be ki lehetett sétálgatni ! Kíváncsi lennék, itthon mi lett volna....
 Meccs: próbáltunk mindent megtenni, hogy letegyük a hangunk névjegyét... nyugat-Magyarország; 3,2,1 Haladás, csak a hali és a többi nótát ahogy bírtuk nyomtuk. A meccs végén a fiúk mondták simán lehetett hallani és néha jobban mint a helyieket. Szünetben ismerkedés a helyi(karagandai) b-középpel, akik beálltak és a második félidőben a Halinak szurkoltak.
 Vége a meccsnek, ünneplés. Kenő sérülése kapcsán izgultunk. A pályán levezetést vezényel a Pavlodar edzője. Mi megtapsoltuk az ellenfelet. Visszaintettek, sportszerű jelenet volt...
Kimentünk és ott a helyiek gratuláltak nekünk.
 Jött a vihar szele. Indultunk a reptérre. Az üres reptér fogadott, bejelentkeztünk. Kinyitott a büfé, sörvásárlás indult.
Indulás, felszállás; vihar, fel, le repülő, világítás néha elment, mindenki csendben volt, reménykedtünk....
 Astana leszállás, mindenki megnyugodott....no aztán jött a helyi okos és kipakolás a repülőről; újra kezdődött minden előröl mint Karagandában. Bevittek a modern részre, csótány fogadott bennünket. Fifi meg is jegyezte, hogy elég kövér; biztos' nem éhezik.
Kb másfél óra és indultunk tovább; ismét viharos szél, de mindenki megpróbált elaludni
Ukrajna leszállás, újabb tranzit.
 Kb. fél óra és mehettünk tovább.
Leszállás Pozsony. Gyors fotó a repülőgép személyzetével és mentünk a buszhoz és indultunk haza...
Kenőt vitték Győrbe Tóth Mikiék a kórházba.. Ma már tudjuk műteni kellett.. Innét is jobbulást Kenő...
Hazaértünk Szombathelyre.....

Megpróbáltam röviden leírni az élményeket, történéseket, de bevallom nem lehet igazán átadni, mert ez nem egy utazás volt, hanem AZ UTAZÁS, egy életre szóló élményekkel...
Így utólag is elmondhatom, hogy megérte kimenni, bár én is az utolsó pillanatban csatlakoztam a túrához...
Remélem a csapat a Svédeken is túllép és mehetünk meghódítani Európát...
Reszkess Európa...
Hajrá HALI !

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés