Haladás: Rózsa - Schimmer(Andorka 88.p.), Guzmics, Kuttor, Csontos(Skriba 38.p.) - Rajos, Molnár, Vörös - Oross, Kenesei, Sipos. DVSC: Polekszics - Bernáth, Komlósi, Mészáros, Fodor - Dombi(Rezes 90.p.), Katona, Varga J., Cztvitkovics - Oláh(Dudu 46.p.), Szilágyi(Spitzmüller 88.p.).   Kenesei illetve Czvitkovics(2)   Molnár B. ill. Komlósi

 Jó idő, jó hangulat, jó ellenfél. Mi kellhet még ? Győzelem természetesen. De az nagyon. Ha másért nem; az önbizalom- és a szurkolóknak a csapatba vetett hitének visszaszerzése miatt. Na és persze a tabella sem mellékes, hiszen az ötödik helyen tanyázó Hali a ZTE nyomába eredhetett volna illetve leszakíthatta volna az utánunk toporgó csapatokat, amelyekről ekkor még nem tudhattuk, hogy sikertelen fordulót zárnak.
 Tudtuk, hogy a Debrecen - magyar szinten - erős csapat, de bíztunk a hazai pályában és a játékosok alázatában. Aztán a kezdő sípszó után azt észlelhettük, hogy az akarat ugyan meg van, de a srácok finoman fogalmazva; teli gatyával vették fel a harcot a Loki-val. A vendégek - érthető okokból - a jobb oldalon kísérleteztek; a kényszerből balbekket játszó Csontos életét hol Czvitkovics, hol pedig a lassan a csukát szögre akasztó (de valamilyen rejtélye (?) okból), a magyar mezőny még mindig egyik leggyorsabb játékosa; Dombi igyekezett megkeseríteni. Nincs mese, erőteljesen beszorultunk; a megszerzett labdákkal pedig nem nagyon tudtunk mit kezdeni, hiszen Kenesei-t szokás szerint ketten őrizték, 'míg a Sipos-nak címzett átadások rendre hosszúnak bizonyultak. Az első fél óra végén góllá érett a Debrecen mezőnyfölénye, igaz ehhez kellett csapatunk erőteljes asszisztálása. Ekkor szerencsére felébredtünk; Kenesei többször visszalépett a félpályára a labdákért, Oross végre el tudott fejelni egy-két labdát; feljött a Hali. Csontos a 38. percben sérülés miatt kiszállt; Csertői mester Sipos-t vezényelte a helyére és Skribát küldte be a bal oldali támadó posztjára. Kiegyenlített lett a játék, de sajnos véget is ért a félidő.
 A második játékrész elején a Hali felébredt Csipkerózsika álmából; a játékosok csúsztak-másztak, egyre pontosabb labdákkal játszották meg egymást; végre azt a Haladás-t láthattuk, amelyiket mindig szeretnénk látni. A befektetett "munka" nem maradt jutalom nélkül; az első negyed óra végén Schimmer beadását Kenesei belsőzte a hosszúba. Na végre ! Az öröm azonban nem tartott sokáig, két perc múlva büntetőhöz jutott a vendégcsapat; egy Guzmics kezére bikázott labdát ítélt szándékos megmozdulásnak a játékvezető (megjegyezendő, hogy ezeket a szituációkat mostanában rendre büntetik a sípmesterek illetve tegyen igazságot az, aki tud); Czvitkovics pedig a jobb alsóba bombázott. Nem igazán szeretem ezt a kifejezést használni, de ez a gól valóban "megfogta a csapatot". A srácok ugyan mentek, hajtottak becsülettel, azonban érezhető volt; itt már valóban csak a szerencse segíthet. Ráadásul valamilyen általam meghatározhatatlan okból az utolsó negyed órára csapatunk több játékosa is elfáradt, így pedig esélyünk sem volt a gólszerzésre taktikusan visszaálló és az előnyt rutinosan őrző vendégek ellen.
 Erre szokás azt mondani, hogy így ki lehet kapni. Igaz az első félidőt érthetetlen okokból továbbra is átalusszuk, de a második 45 perc hajtása már idézett valamit az őszi sikeresség alapjaiból. Jellemző azért, hogy a publikum egy része tapssal-, 'míg mások füttyszóval kísértek az öltözőbe levonuló kedvenceinket ...

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.
Csapatunk házi góllövőlistája itt tekinthető meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés