Szombathelyi Haladás Pécsi MFC 1:4
Ligakupa negyeddöntő, visszavágó mérkőzés

Haladás: Szép - Schimmer, Lengyel, Kuttor(Balassa), Devecseri - Vörös(Oross), Kovács Zs.(Rácz), Iszlai(Rajos) - Skriba(Bonifert), Andorka, Tóth N.
Gólszerzőnk : Andorka

Kedves Blogom !

 Tulajdonképpen fogalmam sincs, hogy miért hívnak Téged blognak, amikor napló vagy. Tessék ? Ja, hogy ne dumáljak, írjak. Oké-oké, csak tudod nagyon jó kedvem van. Tegnap Ligakupa negyeddöntő-visszavágót játszottunk Szombathelyen és említettem, hogy a Mester engem is magával visz. A fiúk szóltak előre; nagyon messze megyünk, de ha továbbjutunk pillanatok alatt hazaérünk. Igazuk lett. Tényleg rettenetesen messze van, ráadásul a magyar útviszonyokról ne is beszéljük. Rendben, nem beszélek róla.
Szóval; azt is mondták elképzelhető, hogy sok néző lesz; készüljek fel erre is. Hát nem voltak valami sokan, úgy 800-900-an lehettek a lelátókon. A bemelegítésnél érződött; ők profi csapat, néhány társam arcán az ijedség jelei futottak át. A kezdősípszó előtt a nálunk is megforduló Sipos Norbit köszöntötték a drukkerek, akik őt választották az ősz legjobbjának. Mondjuk nem igazán értettem, hogy miért most, miért nem a múlt pénteki, Újpest elleni meccsük előtt (7000 néző, tv-közvetítés óóó), de ez legyen az ő dolguk.
 Aztán ahogy' elkezdődött a csata, gyorsan megnyugodhattunk. Igaz, az első öt percben teniszmeccset láthattak a kilátogatók, a laszti többet volt a levegőben, mint a földön. A 10. perc elején szögletet rúghattak a hazaiak. Eszembe jutottak a Mester szavai : "a pontrúgásokra figyelni !". Jött is a beadás, de szerencsére Hegénél landolt a laszti. 'Mire megnyugodtam, már csak annyit vettem észre, hogy egy gyors akció után Nagy Olivér tizenhatról a hálóba lő. Ugráltunk, mint a kisgyerekek. Na gondoltam, most jönni fognak "ezek", mint a Savaria expressz. Jöttek is, de inkább egy "Studenkához" hasonlítottak. Újabb tíz perc elteltével már kettővel vezettünk. Ismét Olivér volt az egyik főszereplő; Berdót indította, aki Kuttor heves integetése ellenére sem volt lesen, felnézett és középre gurított. Odabent óriási meglepetésre három csapattársam piros pacsizott senkitől sem zavartatva, végül a győztes; Szalai lőhette a gólt. Azt gondoltam álmodom, meg is kértem Sanyit a gyúrót, csípjen meg. Kiderült a valóságban vagyok. Ezután egy halom bosszantó hibával és érdekesre sikeredett felszabadításokkal "operáltunk", a hazai nézők között derültséget kiváltva. Mondjuk nem tudom, mit mosolyogtak, éppen három góllal vezettünk ellenük összesítésben. Persze lehet, hogy nem jókedvükben kacarásztak ... Még a félidő vége előtt cserét a Hali; a meglehetősen indiszponáltan játszó középpályás srác helyett bejött - a Mester szerint - Hali házi góllövőlistájának vezetője. Puff neki gondoltam, de aztán szünet lett. Az öltözőben azt mondta a Mester; ne hagyjuk kicsúszni a kezünkből a lehetőséget és készüljünk fel, most már tényleg támadni fognak ! És ha továbbjutunk ő fizeti az első Traubit hazafelé.
 Sajnos igaza lett. Öt perc elteltével Andorka fejelt gólt, majd beszorultunk, de nagyon. Szerencsére nem egyenlítettek. Sőt ! Előbb Lovrencsics, majd Fónai lőtt gólt, 'miközben Csertői az összes csatárát a pályára küldte. Jó volt nézni, ahogy' fickándoznak a srácok, a Haladás szenvedett, sőt megítélésem szerint gyengén és akarat nélkül játszottak. Azt gondolom, teljesen megérdemelten nyertünk és sokszori újraszámolás után is ugyanarra az eredményre jutva; 7:3-as gólaránnyal jutottunk tovább. A szurkolók ugyan nem tüntettek a meccs után, de a játékoskijáróból visszapillantva annyit még láttam, hogy minden hazai játékos menekül az öltözőbe. Csupán a kapusuk köszönte meg tapssal a nézők biztatását ...
 Konklúzió : hazafelé tényleg rövidebb az út ...

(az írás csupán a képzelet szüleménye, az interneten és bármilyen írott sajtóban fellelhető esetleges hasonlóság a véletlen műve !)

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés