Magyar Kupa nyolcaddöntő, visszavágó mérkőzés
Győri ETO FC - Szombathelyi Haladás 4:0(2:0)

Haladás: Rózsa - Csontos, Guzmics, Balassa, Tóth P. - Kovács Zs.(Maikel 37.p.), Molnár B., Vörös - Simon A.(Tóth N. 38.p.), Oross(Andorka 82.p.), Sipos N.
Győr: Varga Z. - Bank, Zámbó, Supic, Pintér - Koltai, Józsi(Völgyi 46.p.), Jäkl(Nikolov 65.p.), Bicak(Brnovic 82.p.) - Böőr, Bajzát

G.: Bank, Józsi, Böőr, Bajzát

 Néhány - vagy jó pár ?? - esztendővel ezelőtt sűrű vendég voltam Győr városában. Bevallom őszintén; mindig is tetszett a kisalföldi település, élveztem a nyüzsgő életet, a sok embert, a hétfőn (általában ezeken a napokon jártam ott) is tömött belvárost; egyszóval a forgatagot. Valahogy' mindig a főváros lüktetése jutott az eszembe ha ott jártam. És én mindig is ezt élveztem. Természetesen nem mindenki rajong ezért, lehet, hogy jóval többen szeretik a nyugalmat. Én mindenesetre sokszor tűnődtem azon; milyen jó is lenne, ha nálunk is ekkora élet lenne. Persze tudom, más ott járni és más ott élni. Mindenesetre ezúttal is örömmel indultam északi szomszédmegyénk székhelyének irányába. Ráadásul kedvenc csapatom mérkőzésére igyekeztem !
 Illetve igyekeztem volna, mert ugye a 86-os, főútnak nevezett valamin mindent lehet, csak igyekezni nem. (Itt most írhatnék egy "rövid" glosszát arról, hogy vajon mikor, miért és hogyan lesz nekünk valaha ebben az időszámításban egy négysávos autóutunk, amin kényelmesen eljuthatunk akár csak Csornától - Zalaegerszegig - de ez a szösszenet is csupán néhány égbekiáltott és sokak egyetértését kiváltó iromány lenne; előbbre sajnos nem haladnánk vele, meg hát sok újat én sem tudnék mondani; mindenki aki errefelé lakik tudja jól ...) Szóval a kamion- és traktoroszlopban - hangsúlyozom : nekik is menniük kell valahol !!! - haladva közelítettük meg a vadonatúj ETO Park-ot. Jómagam egy eléggé vaskalapos ember volnék, de bevallom; ez tetszett nagyon. Nem igazán rajongok a mai plázás, hipermarketes, stb. világért, de tudom; nem tudom kikerülni. Azt is régóta vallom, hogy nyugaton ez nem meglepő dolog. Mármint ami Győrben készül. Arrafelé valóban családi kikapcsolódás a meccs. De nem ám azért, ahogyan itt Magyarországon próbálják beállítani, hanem azért, mert a család felkerekedik szombaton délelőtt és ezekben a "minivárosokban" tölti a napját. Vásárlás, evés, ivás, fodrászat, hasonlók. És közben a család futballrajongói szinte a - nevezzük így : - plázából egyenesen a stadionba sétálnak be. Miközben anyuka a műkörmösnél ücsörög, a fiúk meccset néznek. vagy fordítva ...
 Szóval meglátásom szerint ez (is) másképpen lett elmesélve országunkban. De közben eléggé elkanyarodtam jövetelünk valódi céljától; az ETO - Hali kupavisszavágótól. Csapatunk egy gólos előnnyel érkezett Győrbe, ebből 12 perc alatt sikerült egy gólos hátrányt "csinálni". Az ETO ugyanis úgy jött, mint a, mint a ... Hát nem igazán találok jelzőt, Eszeveszett sebességgel és pontossággal rohamoztak. Rögtön a találkozó elején vezetést szereztek. Ekkor ijedtem meg először. Nem, nem azért, mert az ellenfél vezetést szerzet, hanem azért, mert a középkezdéshez gyülekező Haladás-játékosok arcán ijedséget és tanácstalanságot láttam. Bíztam benne, hogy csak én nem látok jól, de sajnos nem így történt. Bő tíz perc múlva egy remek támadásból megduplázta előnyét az ETO. Bajban voltunk. Nem is kicsiben. Csertői mester megpróbálta a lehetetlent, gyors egymásutánban kettőt is cserélt és átszervezte a csapatot. Nem igazán jött be, mert a labda továbbra is a mi térfelünkön pattogott, a helyzetek pedig csak sorjáztak kapunk előtt. Rózsa azonban a helyén volt. Az első játékrészt így sajnos TKO-val zártuk.
 A második játékrészben kissé lazított a gyeplőn a Győr, de a Hali ezen a szerda estén nem találta a ritmust. A csapattársak meg néha egymást se. Aztán a harmadik hazai gól végképp' eldöntötte a kérdést - már ha valakiben egyáltalán volt még kérdés. A 75. percben szomorodtam el teljesen. Ekkor ugyanis hosszú idő után végre az ellenfél kapujának közelébe értünk, ráadásul szabadrúgást sikerült kiharcolni a hazaiak kapujától olyan 25 méterre, az oldalvonal közeléből. Eljátszottam a gondolattal, hogy ha ezt most Balassa, Guzmics vagy Oross befejeli, akkor ... Azonban egyikük fejét sem láttam a győri büntetőterületen belül. 'Mire ezt szóvá tettem volna, már egyik játékosunk vissza is gurította a labdát a félpálya környékén tartózkodó másik Haladás játékosnak (a nevek nem fontosak). Ekkor már, mint örök optimista is úgy gondoltam, hogy vége az idei kupaszereplésnek. A végén még a "közönség kedvenc" Bajzát is lőtt egy gólt, mintegy teljessé téve a rémálmunkat.
 Sajnos csapatunk nem találta sem a ritmust, sem az ellenfelet, sőt néha a labdát sem. De van ez így, mi sem nyerhetünk mindig. Sajnos az idei kupaszereplésnek annyi, de ha ez a meccs kellett ahhoz, hogy csapatunk szombaton átgázoljon az MTK-n, nos akkor ...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés