Haladás: Rózsa - Csontos, Guzmics, Kuttor, Tóth P. - Molnár B.(Kaj 86.p.), Vörös, Sipos N. - Oross, Kenesei, Tóth N.(Andorka 50.p.) REAC: Szántai - Kovács B.(Nagy K. 85.p.), Rása, Kapcsos, Sallai - Kőhalmi,Lisztes, Erős, Dancs(Jeremiás 57.p.) - Balaskó(Torma 62.p.), Nyerges   Torma illetve Kenesei, Vörös   Rása ill. ---

 Nem szeretem az őszi estéket. Komorak, hűvösek, otthon maradásra buzdítók. Persze mindjárt más a helyzet, ha a kedvenc csapatomról van szó. Hányszor, de hányszor álltunk már hóban, esőben, szélben, fagyban a lelátón azért, hogy a Hali-t biztassuk. A tegnapi nap alkonyán azért, hogy részesei lehessünk a csoda(?), a mesebeli szép álom folytatásának. Csak titkon mertük kimondani, sőt suttogni; mi vagyunk az esélyesek, nyernünk kell itt Rákospalotán és kész ! - gyűltünk a vendégszektorban, ahogy' kell - mondjuk a barátinak nem éppen nevezhető 1500 Ft-os jegy (kedvezmény senkinek !) ellenére -, a hangulat is egyre csak fokozódott. Mintha nem is lett volna olyan hűvös az este ...
 De már jöttek is a csapatok Szilasi sporttárs (igen, a "balatonlellei" Szilasi ...) vezetésével és vártuk a tündérmese folytatását. Egy ideig úgy tűnt; a csapatok is várnak. Nem tudtuk, hogy mire, de nagyon úgy nézett ki, hogy semmire. A középpályán gyűrték egymást a játékosok, Rózsa és Szántai tulajdonképpen csak azért voltak a pályán, hogy mind a két csapatban meglegyen a 11 fő. Aztán a Hali átvette az irányítást - értsd : a REAC térfelén folyt a birkózás. Egészen addig, 'míg Sipos remek labdával nem szöktette Tóth Péter-t, aki a tizanhatoson belülre érve éppen kicselezte volna a kihűlőfélben lévő Szántai-t, ám a hálóőr a "nem mész te sehova" szisztémát alkalmazva felrúgta őt. Majd meglepődve konstatálta, hogy ezért bizony még Szilasi is büntetőt ítél. Kenesei magabiztosan lőtt a hálóba. Na most aztán már tutira jönni fognak - gondoltuk, de nem jöttek. Nem tudtak, nem akartak; ezt nekem, mint futballhoz nem értő szurkolónak nem kompetenciám eldönteni. Lényeg, hogy semmi nem történt a hátralévő bő negyed órában.
 A második félidő nyolcadik percében sok Haladás-szurkoló álma teljesült : Vörös sprintelte le fél Rákospalotát és a kirohanó kapus mellett a hosszú sarokba bikázott. 2:0 minden megerőltetés nélkül. Most már tutira jönni fognak ! - szólt az egybehangzó vélemény. Hát jöttek. Ekkor meg annak nem örültünk, hogy igazunk lett. Fene se tud jót tenni a magyarnak ... Aczél edző cserélt, ráadásul a játéktérre lépő Torma, amint bebotorkált a Hali ötösére - 1200 lux ... -, első labdaérintéséből szépített. Aztán néhány pillanat múlva ugyanez a figura még egyszer. Ekkor Rózsa véd parádésan. Még némi izgalom, aztán az utolsó negyed óra már egyértelműen a miénk.
 Taps, éljenzés, ollézás, öröm. A második helyen állunk a tabellán ! Az ötödik helyezett öt pontnyira tőlünk. Hihetetlen ami itt történik. Tudom; annyian, annyiszor és annyi helyen leírták már; most kell a földön maradnunk ! Nehéz, egyre nehezebb. De bízunk a srácokban, hogy nekik sikerülni fog. A hétvégén a Kaposvár gárdáját fogadjuk. Senki, ismétlem : senki ne maradjon otthon. Szükség lesz minden torokra. És szükség lesz minden álmodozóra, aki részese akar lenni ennek az élménynek.

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.
Csapatunk házi góllövőlistája itt tekinthető meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés