Ha valaki tegnap reggel hat óra körül a Haladás Rohonci úti stadionja felé vette az irányt, nagy sürgés-forgást érzékelhetett. Az esti bajnokavatóra épülő sörsátor már a nagy fieszta előszele volt. Aztán szépen lassan gyülekeztek az előkészítő munkában résztvevő segítők, akik hol lufit fújtak, hol drapit húztak, hol tüzijátékot készítettek elő. Mindenkinek akadt valami dolga, mindenkinek jutott feladat. Ők sokan valami nagyot szerettek volna alkotni. Sikerült nekik, de ez még odébb volt. Ebben az időpontban sokan még otthon tartózkodtak, a nagy többség pedig az igát húzta. Utóbbiak táborába tartoztam jómagam is, így amikor fél négy magasságában a stadion területére léptem, már egy nyüzsgő forgatag fogadott. Az idő előrehaladtával egyre emelkedett a népsűrűség és ezzel egyenes arányban csökkent a betárazott sör mennyisége. Az emelkedett hangulatra néhány érkező felhő vetett némi árnyékot, de ezeket a jelenlévők sikeresen elfújták. Szerencsére sokan gondolták úgy, hogy érdemesebb lesz időben elindulni, így az ereklyeárusító bódé öt órás nyitásakor már kisebb tömeg verődött össze. Ekkor már mindenki a 18:42 percre meghirdetett "karnevál" kezdetét várta. A karnevál szó ezúttal stílusos is volt, hiszen a Savaria Legio bevonulásával indult a fesztivál. A "rómaiak" bevonuló zenéjére mintegy nyolcezer ember tapsolt ütemesen, majd a rendkívüli gesztust gyakorló dunaújvárosi játékosok és a már említett sereg sorfala között a játékvezetői hármas vezetésével a kezdőkörbe vonult csapatunk. A mészkört körbeálló szurkolók kezéből nyolcszáz; zöld- és fehér lufi indult el világhódító útjára . Akárcsak ...
 A kezdőrúgást Király Gábor és családja végezte el a fanatikus óriási ovációja mellett. A lelátón feltűnt Halmosi Péter, Baráth Miklós és Imre János is. Hát igen, jó érzés szombathelyinek lenni. Sokszor gondolom azt, hogy a mai világban elcsépelt dolog egy futballcsapatnál a "család" szót emlegetni, de a tegnapi nap ismét meggyőzött arról, hogy ezt nagyon rosszul gondolom. Na persze én ennek nagyon örülök. Nem tagadom, eszembe jutott, hogy milyen jó lenne akárcsak a fent említett négy focistát ismét Haladás mezben látni ! Tudom, hogy ez ilyen-olyan okokból szinte lehetetlen, de azt gondolom nem vitás, hogy ezzel már nem sok dolgunk lenne az igazolási fronton. Álmodozásomból a szinte szűnni nem akaró vastaps és a szurkolótábor dörgő bíztatása zökkentett ki. Az óriási méretű "BAJNOKCSAPAT" drapériával letakart eredményjelző ezúttal a szurkolók "jóvoltából" nem működött, de tegnap este senkit nem érdekelt, hogy vajon mennyi van még hátra a találkozóból. Látszott; mindenki szeretné magának elmenteni ezt az estét. A programok lebonyolításában résztvevők azon tanakodtak, hogy vajon mi is a feladatuk szünetben, majd rövid eszmecsere után arra jutottak, hogy semmi. Így mindenki örömmel hallgatta a Városi Fúvószenekar térzenéjét.
 A második játékrész nagy része, amikor a végkifejlet idejéhez közeledtünk, már izgalmasan telt. Az adrenalin egyre csak nőtt mindannyiunkban, pedig a mi feladatunk csak a pódium becipelése volt. Azé a pódiumé, amelyen állva csapatunk játékosai és a szakmai stáb tagjai végre átvehetik a megérdemelt aranyérmeket és a bajnoknak járó kupát. Az időmérő órát helyettesítő hangosbemondó utolsó két percre vonatkozó felszólítására már mindenki állva tapsolta a csapatot, a lefújás pillanatában pedig messze földön hallható hangrobbanás jelezte : vége ! Vége a négy év megpróbáltatásainak, szenvedéseinek, áldozathozatalainak, vélt és/vagy valós sérelmeknek ! A Szombathelyi Haladás labdarúgócsapata hivatalosan megnyerte a másodosztály nyugati csoportjának küzdelmeit és feljutott az nb1-be. Ahonnan tulajdonképpen ki sem esett ...
 A közönség óriási ovációja közepette a játékosok egyenként léptek fel a pódiumra és vették át Dunai Antal-tól a megérdemelt medáliákat, majd legvégül Balassa Péter a bajnoki kupát. Tombolás, pezsgődurranás, néhány (a megbeszéltek ellenére) pályára rohanó néző, meztépés, miegymás. Közben görögtüzek, füst és egy, a csarnok tetejéről indított csodás tüzijáték. A nézők nem mozdultak helyükről, hiszen néhány perc múlva - a pályára vonulók helyreigazítása után - következett még egy tüzijáték és egy láng-show és konfetti-eső. Majd hosszú ideig tartó játékosválloncipelés, ereklye- és aláírásvadászat. Jó kedv és öröm mindenki arcán. Az események a már említett sörsátorban folytatódtak, ahol szurkolói nóták követték egymást, majd a csapat érkezte és újabb (jogos) megünneplése után jókedvben, beszélgetéssel zárult ez az nap. Úgy gondolom, aki ott volt soha nem feledi ezt az estét.
 Ja; a mérkőzés gól nélküli döntetlennel zárult.

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.
Csapatunk házi góllövőlistája itt tekinthető meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés