Ragyogó tavaszi napsütés, pápai döntetlen szombaton; mi kell még ? Mondjuk elsősorban Hali-győzelem. Aztán meg nézők is kellenének, mert a látogatottság tavaly óta sajnos erőteljesen megcsappant Nagyberkiben. Szerencsére a vasi drukkerek nem hagyták cserben csapatukat, szokásos hozzá(nem)értésemmel 120 fősre taksáltam a vendégszurkolók számát. Volt egy harmadik csoport is, ők kék színű ruhában rendőröknek álcázták magukat, néhányan közülük a magyar nemzet hagyományait idézve lóra pattantak és úgy flangáltak a Sportcentrum körül. Úgy látszik valamilyen történelmi napok lehettek arrafelé. Csak azokat a fránya nyílvesszőket lovasította (...) meg valaki ... Az erődemonstrációnak természetesen semmi értelme nem volt, csupán néhány rendőrnek szúrták el a vasárnapi pihenőnapját.
 A pálya talaja a napos időben szerencsére nem tűnt annyira katasztrofálisnak, igaz szélesebb nem lett tavaly óta, de legalább lehetett rajta futballozni. Ezt a Hali játékosai ezúttal komolyan is vették, hiszen már a hatodik percben középkezdéshez gyülekeztek a hazaiak; miután Tóth N. fűzte be a védelmet, majd a középre ívelésére mintaszerűen érkező Nagy Gábor remekbeszabott gólja után nem is tehettek mást. Néhány perc múlva Andorka kért cserét, sérült lába a 20. minutumig bírta. 'Mire elkenődtünk volna, Rajos remek labdával ugratta ki Simon-t, aki mindenkit faképnél hagyva, a kifutó kapus mellett okosan a hálóba lőtt; megszerezve ezzel negyedik gólját. Hogy a hangulat ne hagyjon alább, tíz perc múlva ugyanő adott remek labdát a bal oldalon száguldó Mihalecz-nek, aki elemi erővel a léc alá bombázott. 3:0, 30 után. Így kell ezt csinálni ! Jöhetett a tili-toli. Jött is, de a Haladás óriási mezőnyfölényét már nem tudta gólra váltani. A félidő végét jelző sípszó minden bizonnyal megváltásként jött a pályaválasztóknak.
 A második etap elején úgy tűnt, ezúttal nem állunk le. A Kaposvölgye játékosai szó szerint csak nyomozták a labdát, a találkozó valóban kezdett edzőmeccs jelleget ölteni. Szerencsére nem lett igazuk a mérkőzés előtt vészmadárkodóknak (többek között nekem sem). Aztán egy órányi játék után visszaálltunk, játékunkon érződött, hogy pénteken sorsdöntő csata vár ránk. A hazaiak így is csak szórványosan jutottak el Rózsa kapujáig, de az ifjú hálóőrnek ezúttal még védenie sem kellett. A Haladás magabiztosan és megérdemelten nyerte a mérkőzést, a lovas huszárok meg dolgavégezetlenül mehettek haza ...
 Hát akkor most vegyünk egy nagy levegőt(egészségügyi okokból néhány pillanat múlva fújjuk is ki !). Aztán meg még egyet(ezt is fújjuk ki !). A következő három hétben minden eldől, ez most már nem kérdés. Pénteken az első rangadón mindenkinek ott a helye a Rohonci úton ! Mert csak együtt sikerülhet !!! Szép győzelem volt Fiúk !

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.
Csapatunk házi góllövőlistája itt tekinthető meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés