Na végre, itt a tavasz - gondultuk már-már kultikussá váló gyülekezőhelyünkön. Gyorsan fogytak a ruhák rólunk, de még mielőtt az arrajáró valami extrémebb dologra gondolt volna, elindultunk Barcs irányába. A szokásos fejenkénti hat lirer kávé elfogyasztása után meg is érkeztünk a somogy megyei kisvárosba, amelynek pályáján azonban nem mértek ily' nedűt. Így barcsi barátaink invitálását elfogadva; meglátogattuk a helység "nevezetességét" a Club101 nevű szórakozóhelyet. Visszatérve némi meglepettséggel - de annál nagyobb elégedettséggel - konstatáltuk, hogy Balassa Péter ismét a kezdőben kapott helyet, tehát Csertői Aurél változtatott eredeti elképzelésén és Fintát a padon hagyva, két rutinos belső védővel próbálta útját állni a barcsiak támadási kísérleteinek. Guzmics pedig értelemszerűen a bal oldalra került.
 Az ötlet az első félidőben nem kellett hogy igazolást nyerjen, hiszen vendéglátóink nem nagyon portyáztak térfelünkön. Ráadásul az első negyed óra végén Schimmer remek szabadrúgását Kuttor rutinosan átlépte(...), így az ifjú "védővédekezőtámadó"-középpályás bajnokságbeli első góljával a vezetést is sikerült megszereznünk. Ezidőtájt hatalmas mezőnyfölényben játszott csapatunk, még a legelvakultabb helyiek is az újabb zöld-fehér gólokat vártk. A találatok helyett azonban a szünet jött - így utólag már elmondhatjuk, sajnos ...
 A második járékrészben egy teljesen más Haladás jött ki a pályára (a futott szó erős túlzás lenne ...). Kedvenceink érthetetlen módon csak tologatták a labdát és némi sarkítással aludtak a pályán. Nem úgy a játékvezető, aki finoman fogalmazva is össze-vissza fütyült, rengeteget tévedett mindkét csapat kárára, ezt a tevékenységét sikerült olyan művész szintre fejlesztenie, hogy a végén már egy egyszerű bedobás irányának megítélésében is sikerült összevesznie saját magával, valamint elérte, hogy a publikum percenként miatta ugráljon fel székéből. Hol a hazaiak, hol mi ... No mindegy, fenntartom; nem ezen múlt. A nagy altatásnak szomorú ébredés lett a vége, hiszen a 65. percben egyenlített a piros-fehér gárda. Aztán azzal a lendülettel be is álltak védekezni. Ez aztán végképp' nem tett jót a szendergésből ébredező csapatunknak, hiszen a valóban nem igazán BL-minőségű pályán az ide-oda pattogó labdát amúgy is nehéz volt megszelidíteni, ha ez végre sikerült, akkor 'mire lövésig jutott volna valaki, már ott is termett három barcsi legény és toronyiránt rugdalták a lasztit. A végére maradt még egy véleményes Andorka-lesgól, majd véget ért a találkozó.
 Véleményem szerint csapatunk önmagát "verte meg", hiszen amár az első félidőben eldönthette volna a mérkőzés kimenetelét. Mivel ezt nem tette meg, az érthetetlen második félidei visszaállás után jött a törvényszerű egyenlítő gól, majd az ideges kapkodás, ami ugye soha nem szül jót. A lefújás utánra maradt a legsajnálatosabb dolog, mert úgy vélem; ha törik, ha szakad; illik mgeköszönni a biztatást annak a kb. 100 fanatikusnak, aki a vasárnapját egy laza, majd' 400 kilométeres túrának szenteli ... Tisztelet a kivételnek és akinek nem inge ...

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.
Csapatunk házi góllövőlistája itt tekinthető meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés