Soha nem voltam jó a labdarúgómérkőzések nézőszámának megsaccolásában - sem. Úgyhogy csak halkan írom le, hogy megítélésem szerint 100-120 Haladás-szurkoló vállalta a 269,375 km-es utat Kozármislenybe (és még egyszer ennyit vissza); a valóban ékszerdoboznak tűnő baranyai városkába. A jegyvásárlás után átestünk a szokásos motozáson, meglepő módon (...) senkinél nem találtak semmit. Feltűnő volt, hogy a biztonsági csapat sárgamezesei létszámban majdnem kitették a teljes nézőszámot és erőiket a műanyag söröspoharakkal, zászlókkal felszerelkezett Haladás szimpatizánsokra koncentrálták. Ezzel nincs' is probléma, hiszen ez a dolguk; az már mondjuk véleményem szerint kissé mókás, hogy a magyar fociban eléggé ismeretlen fogalom - értsd : vendégszurkoló - ekkora riadalmat tud okozni. A pályát körülölelő korlát mögé egy méterrel "POLICE" feliratú kordont is kihelyeztek, ezek mögé kellett beállnunk. Nem meglepő módon ez a kordon pillanatok alatt a korlátnál találta magát, de a biztonsági erők kérésének eleget téve vissza is helyeztük eredeti helyére.
 A kezdő sípszó előtt a vendégszektort szinte hermetikusan lezárták, egy helyi autóst pedig a huszadik perc tájékáig hajtottak a hangosbemondón keresztül, hogy vigye el az autóját a vendégeknek fenntartott parkolóból. Közben a percek múlásával egyenes arányban kezdtek sűrüsödni a tini dindzsa teknőcökre hajazó, úgynevezett készenlétisek. Nem tudtuk mire vélni a nagy figyelmet irányunkba, de ekkor még nem is törődtünk ezzel, hiszen a pályán a HALI játszott és ez mindennél fontosabb. A szünetben már kettes sorokba rendeződve figyelték a történéseket irományom tulajdonképpeni főszereplői, de már-már csalódással kellett tudomásul venniük, hogy ezek a csúnya Haladás-szurkolók kultúráltan fogyasztanak, a büféssel fényképezkednek, beszélgetnek, sőt vannak annyira elvetemültek, hogy az illemhelyiség használata után kezet mosnak, ráadásul a felhasznált papírtörlőket a szemetesbe dobják. Felháborító ! Így dolgavégezetlenül tartottak minket szemmel, néhányan surranópucoláson is gondolkodhattak ...
 De természetesen tartogattak számunkra meglepetést. A lefújást követően a parkolóban előbb kutúráltan (...) megkértek mindenkit, hogy azonnal szálljon be illetve fel a gépjárművébe és a buszokra és induljon. Vártuk a bűvös "Haladás szurkoló ! Két perced van, hogy elhagyd a települést" - szlogent, de beértük volna egy "legyenek szívesek"-kel is ... Figyelmük elsősorban a két autóbuszra koncentrálódott, ezek egyikében ücsörögtem én is, várva a rajtpisztoly eldördülését. No persze rögtön közölték a sofőrökkel, hogy rendőrségi felvezetés lesz egészen Pécs végig, majd nemtetszésük nyilvánosságra hozatala után már emelkedett is a hangjuk. Hiába mondtuk, hogy nem halláskárosultak vagyunk, hanem éhesek; nem igazán érdekelte őket. Miután elindulhattunk végre, fajó szívvel intettünk búcsút a Kozármislenyben maradó autósoknak - akik lehettek vagy nyolcvanan ... -, a két busz, fedélzetén 40+2 emberrel pedig kapott egy három(!) busznyi rendőrből álló díszkíséretet. Díszkíséretet, mert ez minden volt, csak felvezetés nem. Se villogó, se sziréna, se semmi. Előttünk a kommand... izé készenlétisek, mögöttünk a másik szurkolói busz, mögöttük pedig két kisbusznyi rendőr. Hatvanan - negyvennel szemben. Hogy az ottmaradók mit csinálhattak, az senkit nem érdekelt, a lényeg, hogy a buszosok veszélyesek ! Érdekes logika. Szóval aki holnap felszáll egy helyijáratos buszra, az bizony huligán !
  No mindegy, haladtunk így "ötösben" a 6-os úton, amikor is eljött a wc ideje. Rendőreink egy piros lámpánal(!) megállva figyelték, amint egyik már ájulófélben lévő társunk dolgát végzi Pécs határában. Többszöri lámpaváltás után haladtunk tovább, hogy mekkora dugót sikerült előidéznünk, azt most hagyjuk. Rövid pécsi városnézés után már mindenkit szólított a szükség, így az út mentén álltunk félre. Hogy a "kékmezesek" miért is voltak még mindig velünk, arra nem kaptunk választ, miként arra sem, hogy a hölgyek hol is végezhetnék el a dolgukat. Rövid tanakodás után az egyikük közölte, hogy itt ! És még csodálkozott, hogy egyre dühösebbek a buszok utasai. Telefonos segítség, majd a felező felhasználása után úgy döntöttek, hogy mivel tíz kilóméter múlva úgyis szembe jön majd velünk egy benzínkút; a hölgyek majd ott intézkedhetnek. De csak ők, a "többi" a buszon marad. Ezen a tankolóegységen a két busz hölgy tagjai végre megkapták azt, ami mindig is megjárna nekik : figyelmet. Készenlétisek sorfala(!) között haladt a hat hölgy az illemhelyiség felé és vissza, minket csupán az az egy dolog idegesített, hogy mi a fészkes fenéért van a kezükben az a ******* gumibot (hogy szépen fogalmazzak). Felháborító és vérlázító volt ! Az újabb kérdésünkre 'miszerint; "mégis meddig óhajtanak minket kísérni, hiszen lassan Baranyát is elhagyjuk, nemhogy Pécset ?", a válasz rövid volt és tömör : a megyehatárig. Rendben (rendben ?), de melyik megye határáig ? Mert most már igazán ennénk valamit ... Baranya-Somogy.
  Így törént. A megyehatáron fájó szívvel intettünk búcsút útitársainknak, de ők nem integettek vissza. Nem baj. Ez a kis kitérő laza másfél órás csúszást jelentett, sofőrünknek pedig időben haza kellett érnie, hiszen hétfőn is dolgozni indult. Hogy milyen sebességgel közlekedett, azt most nem részletezném, de maradjunk annyiban, hogy időben hazaértünk és hála neki épségben.
 Már csak egy probélma maradt. Borzasztóan éhes voltam ...

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés