Az autóbusz melegéből az egykori kohászváros "mínusz nulla" fokos hidegébe kiszállni, nem volt valami' lélekemelő érzés. Aztán mintegy varázsütésre, apró hópihék kezdenek szállingózni. Nem jó előjel ez. Mármint nekünk, szurkolóknak. Aztán 'mire a stadionba értünk, már híre-hamva sem volt a "fehér - esőnek".
 A találkozó előtt a hazai szurkolók eléggé morbid módon; egy koporsót a pálya közepére cipelve jelezték; számukra halott a dunaújvárosi futball. Szívszorító látvány volt, reméljük sikerül talpra állnia az egykori bajnokcsapatnak. Hasonló "élményben" volt már részünk nekünk is, amikor egyik pillanatról a másikra szinte megszünt a szombathelyi foci. De a Haladás példája is mutatja, hogy összefogással és akarattal ki lehet jönni a legmélyebb gödörből is !
 A kezdősípszó utáni pillanatokban azonnal elmúlt a hideglelés okozta hatás, hiszen Andorka a 12. másodpercben óriási löketet eresztett meg úgy huszonkettőről, a labdát Szentpéteri a félpályáig öklözte vissza. A Haladás nagy iramot diktálva, barkács módjára szögezte kapuja elé a megszeppent hazaiakat. Játékosaink nem ismertek elveszett labdát, ütköztek, küzdöttek. Ezt vártuk tőlük és most végre megkaptuk ! A 24. perc tájékán látogattak el először az 'újvárosiak kapunkhoz. Drozdik lépett volna ki Kozsó mellet, azonban átesett védőnk lábán. Némi hatásszünet után a játékvezető sárga lappal honorálta a hazai támadó gyakorlatát és szabdrúgást ítélt a Haladás javára. Az ellenkező oldali lelátóról neccesebbnek tünt a történet ... Két perccel később azonban már boldogságban úszott a Hali-tábor. Schimmer nyargalt el a jobb oldalon, beadására Andorka és védője érkezett. Utóbbi földbedöngöléses variációval próbálkozott, ennek eredménye az lett, hogy gólzsákunk bólintása után, mintha az ő fejéről vágódott volna a labda a bal alsóba - ahová amúgy is tartott. A végeredmény szempontjából végülis teljesen mellékes, hiszen vezettünk. A hazai szakvezető gyorsreagálású hadtestként működve azonnal védőt cserélt támadóra, szerencsére ez hamar eredményre is vezetett. Öt minutummal később, Tóth Péter indította Pölöskeit, aki betört a tizanhatoson belülre. A felpattanó labdát azonban a hazai kapuvédő elpaskolta előre. Szerencsére (ez ugye relatív) a második hullámban érkező Andorka elé került a játékszer, aki mintegy huszonhárom méterről az uresen ásítozó kapuba belsőzte azt. 2:0 fél óra után ! Lesz itt ne mulass - gondoltuk, a félidő hajrája azonban gyorsan lepergett.
 A második etap elején csapatunk a várakozásnak megfelelően visszaállt és kontrákra rendezkedett be. A taktika szerint eltervezett "ellenfélmagunkrahúzás" azonban annyira "jól" sikerült, hogy erőteljesen beszorultunk kapunk elé. A levegőben volt a szépítő gól. Szerencsére ott is maradt, habár két ízben is a kapuvas mentett; a hazaiak jó demokrata módjára mindkét kapufát telibe trafálták egyszer-egyszer és akadt alkalom, hogy Rózsa védett hatalmasat. De a viharfelhők, távoztak az utolsó negyed órára magunkhoz tértünk. Magabiztos labdatartással mulattuk az időt és megérdemelten győztünk.
 Hát vége. A harminc felvonásos előadás feléhez érkeztünk. A riválisok eredményét ugyan még ma este nem tudhatjuk, az azonban bizton állítható; maximum holtversenyben a tabella elején zárunk. Jöhet a pihenés, a tervezett kereterősítés, az értékelések, az összegzések. Mi is így teszünk majd, ma este azonban élvezzük ki a győzelem ízét és emlékezzünk az első félidei játékra. Mert az a kiindulási alap.

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.
Csapatunk házi góllövőlistája itt tekinthető meg.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés