Természetesen mindenhol akad egy hozzáértő rendező. A tegnapi napra egy piros pólóban feszítő, enyhén vérben forgó szemű tag jutott számunkra, aki minden bizonnyal úgy érezte; majd ő megmutatja "ezeknek" a szombathelyieknek. Mindenkit megfenyegetett, hogy jegy nélkül nem mehet be (ki a fene akar tikett nélkül bemenni, ha már egyszer 200 km-t utazott a csapatáért ?? ...), majd odáig fajult, hogy a Haladás Marketing Kft. ügyvezetőjét sem akarta beengedni ... Még kollégái is legyintettek rá.
 A találkozó előtt a hazai- és vendégszurkolók jókedvűen beszélgettek egymással, még a pályán belül sem volt semmilyen elszeparálás, együtt ült barcsi és szombathelyi. Úgy látszik, vannak helyek, ahol még a labdarúgás az első és ahol tudják, hogy ez a játék tulajdonképpen a szurkolókért van... Igaz, egyelőre ennyit a pozitívumokról; hiszen általános elképedésre Schimmer Szabolcs közöttünk foglal helyet (...) és kimaradt Sipos N. és Hegyi is. Ráadásul már a bemelegítésnél látszik, hogy a Haladás duzzad az önbizalomtól, hiszen 10-en lépünk pályára. Ja nem !! Csak "az" Imre Jani, Guzmics Ricsi mellett fut ...
 Bevonulás, mazsorettek, barcsi népünnepély. Nekünk az utolsó (utáni ?) szalmaszál. Ennek szellemében a Hali végre nekiront ellenfelének. Sorjáznak a helyzetek, amik sajnos ki is maradnak... Mezőnyfölényünk még a legelvakultabb hazai szurkolók szerint is egyértelmű, a hazaiak tehetetlenségére jellemző, hogy lgkecsegtetőbb akciójukat a "negyvenistentudjahányéves" Márton vezeti, aki a saját tizanhatosáról indulva, egészen a Hali térfelének közepéig robog a labdával, amíg el nem ütik. A legnagyobb helyzet a 24. percben marad ki, amikor is Andorka kapott forintos labdát Nagy Gábortól, ám óriási ziccerben ballal megsemmisítő törést mér a labdára, amely' így a már régen fekvő és a fűben négylevelű lóherére vadászó Kuczkó kezébe gurul. A félidő további részében is csak kedvenceink vannak a pályán, de a gól csak nem jön.
 Na majd a második játékrészben ! De nem ... Továbbra is mi támadunk, jönnek a helyzetek futószalagon, de az a fránya labda csak nem akar túljutni az ellen' gólvonalán. Ellenben sárgából termelünk rendesen; öt ilyen színű kártya a jutalmunk Gergely játékvezetőtől (nini, már megint ő ?? úgy látszik, nekünk idén már csak Bede v. Gergyely vezethet meccset. vajon miért is ??); Tóth Petyka be is sárgul... A mérkőzés végefelé már egyértelműen pánik lesz úrrá a csapaton, Balassa és Subicz kivételével gyakorlatilag mindenki támad, a lefújás előtt néhány perccel Artner Tamás meghúzza azt, amit a szurkolók már a szünetben követeltek; Suba le-, Finta be, de már ez sem segít. Sikerül ezt a meccset 0:0-ra "hoznuk". Úgy, hogy a vendéglátók gyakorlatilag át sem lépték a félpályát...
 A hármas sípszó után a Hali-fanatikusok maguk elé meredve ültek a lelátón, 'míg a barcsiak a csapatukat éltették. Az öltözőből a busz irányába távolodó játékosok arcán döbbenet és tanácstalanság. Lassan elegyednek beszédbe szurkolóikkal, nem lehet eldönteni, ki vígasztal kit ...
 Egy álom szertefoszlóban ...

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.