Lassan potyadoztak az emberek a szombat esti mérkőzésre, aztán a "jól" bevett szokás szerint az utolsó tíz percben megindult a nép, így végül csak összejöttünk úgy 3500-an. A találkozó csendes játszadozással kezdődik, a fiúknak a közönséget sem nagyon sikerül lázba hozniuk. Többen már-már élénkítőszer után érdeklődnének, amikor valamivel az első negyedórán túl Subicz megoldotta a problémát. Történt ugyanis, hogy védőnk tesztüzem alá helyezte az egyik soroksári támadó fejét, erőteljes bikázása a sárga mezes játékos kobakjáról, a középen tök egyedül ácsorgó Dudás elé pattant, aki köszönetnyilvánítások közepette 15 méterről a tehetetlen Sipos mellett a hosszú sarokba gurította a játékszert. Nem tudni, hogy a pályán vagy a nézőtéren volt-e a nagyobb a döbbenet. A sokkos állapotba került szurkolók állapota hamar javulni kezdett, amikor a 21. percben egy jobb oldali szöglet után Balassa vendégek kapujába fejelte a labdát. No akkor kezdjük előröl a meccset ! A Hali feljött, de fölényünk csak a mezőnyben mutatkozott meg. A 31.percben egy előrevágott labda után lesreállítással kísérleteztünk, ez az ötlet azonban csak a védelem 3/4-ét érintette, ugyanis Tóth Peti kegyetlenül beragadt, majd a kapunk felé igyekvő három soroksári játékos nyomába eredt. Ezek után sajnos egy dupla-Lutz közben elcsúszott, így Dudás és Hajdú kettesben indultak kapunk felé. Pechünkre a labda is náluk volt, amit utóbbi gyorsan előbbihez passzolt, aki nyolc méterről be is terelte azt kapunkba. Most hogy les volt-e vagy sem, azt első megdöbbenésünkben el sem tudtuk dönteni, de ettől a tény még tény maradt; 2:1-re vezet a Soroksár Szombathelyen. Többen már-már veszélyességi pótlékot követelnének, mert ezt a szívünk nehezen bírja, 'mire azonban szükség lenne gyógyszerre, véget is ér a félidő. Nem is baj, mert az utolsó öt percben Kajszinál is elgurult az a bizonyos tabletta.
 A szünet kivételesen hosszúra nyúlik, talán soha ennyi időt nem töltött a Haladás az öltözőben pauza címén. Ennek ellenére, általános ledöbbenésre nincs csere a csapatban. A Hali most valóban nekiesik ellenfelének, más kérdés, valószínüleg késik egy órát a ketyegőjük, ugyanis Artner Tamás a találkozó elejére ígérte ezt a taktikát ... Szerencsére a sorozatos Hali-támadások közepette egy gólra is futja; egy remek támadás végén Andorka lábait aratómunkásokat megszégyenítő módon kaszálja el az egyik vendégvédő, a megítélt büntit a sértett a jobb kapufa hathatós segítségével a kapuba lövi. Másodszor sikerül egyenlítenünk a Soroksár ellen ... Megjön a közönség hangja is, hiszen ekkor már csak a Hali van a pályán, a fiúk küzdenek becsülettel. Tíz perc múlva Rajos passzát követően, Nagy G. 16 méterről ágyúzza a pettyest a vendágek kapujának jobb alsó sarkába és "máris" vezetünk. A különbség ezután kiütésesre is nöhetett volna, azonban a jobbnál-jobb helyzetek is kimaradtak, sőt egy Sipos-bravúrnak köszönhetően nem lett újra egál, de a végén még vagy három gólt rúghattunk volna, ha a játékosok egy kicsivel jobban koncentrálnak. Mivel "ha" és "volna" nevű játékosaink nincsenek, maradt a 3:2-es hazai győzelem. A szurkolók felsóhajtanak : ezen is túlvagyunk ! És győztesen vagyunk túl.
 Hát ez (is) nehéz szülés volt. Talán a csapt kicsit elbizakodva várta a találkozót vagy a múlt heti K.O. sebeit nyalogatták a játékosok, ettől függetlenül tény; az első félidőben téli álmot aludt csapatunk. A szünet után szerencsére sikerült felpörögni és összességében egy gól különbséggel megérdemelten nyertük a meccset. Ami azonban az elkövetkezendő három fordulóban vár ránk !! ... Gyirmót, Siófok, Barcs. Sok minden eldőlhet. Minden eldőlhet ... Azt hiszem felkeresem a gyógyszerészemet... HAJRÁ HALI !!!

Hozzászólás a mérkőzéshez itt.